A legutóbbi
két alkalommal kis házakkal foglalkoztunk, most azonban visszatérünk korábban
megkezdett témánkhoz, az emeletes házak újszerű formálásához. �Újszerű�
mondjuk, s ezzel érzékeltetni szeretnénk, hogy valójában nem mi találtuk
fel a spanyolviaszt. Európa és a világ építészetében nagyon is gyakori
ez a fajta kapcsolódás, a földszintes és emeletes tömegek egymásba hatása.
Mióta az ember elkezdett többszintes házakat építeni, azóta létezik ez
a módszer. Az egyes épületek jellege, minősége nagyban múlik a csatlakozó
idomok egymáshoz viszonyított arányán, a komponálás tudatosságán vagy esetlegességén.
A jelenkori építészet egyes iskoláinak, irányzatainak fő törekvése az olyan
formálás, amelynek eredményeképpen a ház a keresetlen természetesség jegyeit
mutatja. Különösen a hatvanas-hetvenes években épültek világszerte nagy
számban (és változó színvonalon) régi halászfalvakra emlékeztető vízparti
üdülőtelepek vagy középkori kisvárosokat idéző lakónegyedek. Mi nem az
irányzatokhoz való kései csatlakozás jegyében buzgólkodunk, hanem egyszerűen
arról van szó, hogy most nyílik lehetőség e szerkesztés kihasználására
az �építménymagasság� számítási módszerének jogszabályi bevezetése révén.
Egy újabb alternatíva a tetőtér-beépítés úgy-ahogy megismert és megszokottá
vált (vagy megszokhatatlan) megoldásai mellett. Ennyi és nem több. Mielőtt
azonban az álszerénység hibájába esnénk, emlékeztetni szeretnénk arra a
szakadásra, amely a modern korban a különböző építészeti irányzatok között
bekövetkezett. A hagyományos vonal a kultúra folyamatossága jegyében annak
a tartalomnak a megragadását célozza, amelytől a ház a történelem kezdetétől
fogva háznak számít. A modernizációs törekvés pedig a háznak szüntelenül
új lényeget keresve, esetenként újabb és újabb emlékműveket alkot, a műszaki
fejlődés napi szintjének állását hitelesen megörökítve az utókor számára.
E két irányzat egymásmellettisége természetes dolog, a világ változatosságának
része, azonban mindkettőnek vannak zsákutcái, tévedései is.
Mi eközben önkéntes fegyelmezettséggel a ház formájú ház mibenlétének titkát
kutatjuk, alapvetően tapasztalati jellegű módszerrel. (Jártunkban-keltünkben,
vagy folyóiratokat lapozgatva rácsodálkozunk egy-egy épületre: nicsak,
ez pont úgy néz ki, mint ahogy egy valamirevaló háznak ki kell néznie!)
Itt meg kell jegyezni, hogy a tanult építészek nagyjából egy véleményen
vannak a tekintetben, hogy mi számít építészeti teljesítménynek, és mi
nem. Más kérdés, hogy az építtetők adott esetben mennyire vannak egy véleményen
a tanult építészekkel, vagy tanultak-e elegendő építészetet mindazok, akik
házak tervezésére vállalkoznak?!
A mi (egyik) válaszunk az itt ábrázolt, általunk kortalannak, �házszerű�
háznak tartott épület. Méretei alapján nem nagy, a hazai építési szokásokat
tekintve inkább átlagosnak mondható. Ez az építészeti megoldás lehetne
egy sátortetős kockaház továbbfejlesztett, átépített változata is ami
életszerűségét igazolná , valójában azonban új épület új tervét mutatjuk
be. Helyszükséglete, telepítési lehetőségei szerint a ház nem átlagos,
mivel legalább 20 m, vagy építési övezettől függően ennél is szélesebb
telek szükséges szabadonálló formában való megépítéséhez. Az alaprajzi
elrendezésből, a lakóhelyiségek megnyitási lehetőségeiből adódóan a ház
oldalhatárra, ikerházként vagy sorházegységként telepítve is alkalmazható
anélkül, hogy használati értékéből, előnyeiből számottevően veszítene.
A tömegformálás, a földszintes és emeletes épületrész sajátos kapcsolata,
egymásba hatása elsősorban funkcionális és gyakorlati célokat szolgál,
ehhez képest az építészeti megjelenés csak következmény, hiszen egy adott
helyszínhez és tervezési programhoz (építtetői igényhez) kell a megfelelő
térbeli elrendezést, szerkezetet, formát kialakítani.
1. Előtér, lépcső
2. Dolgozószoba
3. Nappali-étkező
4. Konyha
5. Háztartási helyiség
6. Előtér
7. WC-mosdó
Összesen
8. Gépkocsitároló |
10,6 nm
10,0 nm
39,3 nm
8,3 nm
6,8 nm
1,5 nm
1,7 nm
78,2 nm
17,8 nm |

1. Előtér
2. Szoba
3. Szoba
4. Szoba
5. Zuhany-mosdó
6. Fürdőszoba
Összesen |
3,5 nm
10,0 nm
18,2 nm
18,6 nm
3,6 nm
4,8 nm
58,7nm
|
Nyilván többféle változat lehetséges, ezek közül a leggyakoribb a földszint
+ tetőtér-beépítéses elrendezés. A tetőtér-beépítésnek előnyei mellett
számos problémája is van, többek között az alacsony belmagasságú részek
kihasználhatósága, a könnyűszerkezetes külső térhatárolás hő-, hang- és
nedvességszigetelési gondjai. Ha közel azonos bekerülési költséggel magasabb
lakóérték vagy komfortszint biztosítható, akkor az emeleti szint versenyképessé
válik a tetőtér-beépítéssel szemben. (Korábban ezt a versenyt az építési
övezeti előírások is nagyobb mértékben korlátozták, mint újabban.)
Az ábrázolt alaprajzok megfelelnek a mai követelményeknek: a tornáccal
védett bejárat tágas előtérbe vezet, ahonnan a lakás szinte minden helyisége
közvetlenül megközelíthető, innen indul a lépcső is. A tágas nappali-étkező
a bejárattal szemben nyílik és a legrövidebb úton érhető el. A konyha közvetlenül
kapcsolódik mind az előtérhez, mind a nappali-étkezőhöz. A gépkocsitároló
és a konyha között a háztartási helyiség teremt kapcsolatot.
Az
emeleten három szoba található fürdőszobával, illetve zuhanyozó-mosdó helyiséggel
együtt. A térbeli elrendezés jellegzetessége, hogy az emeletes részben
kaptak helyet a szobák a közlekedőterekkel és az emeleti kiszolgálóhelyiségekkel
együtt, míg a földszinthez kötött kiszolgáló-helyiségek (WC-mosdó, konyha,
háztartási helyiség, gépkocsitároló) a fő tömeghez csatlakozó földszintes
részben csoportosulnak. Mindezek következtében jelentős felületű vasbeton
födém takarítható meg, mivel mind a földszintes részeket, mind az emeleti
helyiségeket üres padlástér zárja le felülről, és ez hőtechnikai szempontból
is előnyös. A belső tér és az amúgyis csekély belmagasságú üres padlástér
közé nem szükséges nagy teherbírású födémet építeni, a mennyezet a tetőszerkezetre
is felfüggeszthető. A belső lépcső, valamint az épülettömeg (távlati kép)
kidolgozásánál 2,50 m-es belmagasságot, illetve 30o-os tetőhajlást alkalmaztunk.
A ház külső megjelenéséhez0 és kényelmes használatához jelentősen hozzájárul
a bejárati tornác, valamint az étkezőhöz csatlakozó fedett terasz.
Zsilinszky Gyula
Rajz: Bella Bea
|