ÉPÍTKEZŐKNEK
SZÁZ 
NÉGYZETMÉTERES HÁZ

Az építkezni szándékozó házaspár elhatározta, hogy új házuk hasznos alapterülete a bűvös 100 m2-en belül marad. Ezt a 100 m2-es földszintes házat két gyerekkel együtt lakják majd. A szűk keresztmetszetet ezúttal az anyagiak jelentik, bár négy személynek 100 m2-en már nem kell összehúzódzkodnia. Az építési telek ezúttal normális méretű, 20 m szélességű, 800 m2 területű. Ráadásul az építési területre kidolgozott hatósági követelmények is kiegyensúlyozottak, reálisak, különösebb gond nélkül teljesíthetők. Korábban gyakran kárhoztattunk haszontalan korlátozó rendelkezéseket, most ellenben idézzük a következő szabályzatot:

-- Az L-III-O-1 jelű, O.É.Sz. szerinti építési övezetben az északnyugati oldalhatáron, az oldalhatártól 1 m-es csurgótávolságra álló, az oldalhatárral párhuzamos gerincű nyeregtetővel fedett -- tetőtérbeépítéses -- főépületek építhetők. 
-- A telek legnagyobb beépíthetősége (melléképületekkel együtt) 25%. A telken 5 m-es előkert kialakítása kötelező, amelyben épületet, melléképületet elhelyezni nem lehet. Az oldalkert legkisebb szélessége 6 m.
-- A főépületek utcai homlokzatmagassága legfeljebb 4,5 m lehet.
-- Az épületet legalább 35 fokos, legfeljebb 40 fokos hajlásszögű nyeregtetővel kell lefedni. A tetőgerinc magassága 7-8 m közötti lehet.
-- Az udvar felé keresztszárny létesíthető. Az utca felé oromfalat vagy részleges lekontyolást kell alkalmazni. Ha a keresztszárny az utcafronton kerül elhelyezésre, akkor jellegzetesen az utcával párhuzamos tetőgerinc kialakítása célszerű.
-- Az egyes telkeken maximum 2 lakásos lakóépületek helyezhetők el.
-- A telkeken az O.É.Sz. előírása szerinti melléképületek helyezhetők el, az abban meghatározott módon. A melléképületek homlokzatmagassága nem haladhatja meg a főépületét.
Eddig az előírások. Viszonylag egyszerű, tiszta képlet. Akivel másutt hetekig járatja bolondját az építésügyi hatóság, újabb és újabb követelményeket támasztva, az tudja értékelni az egyértelműséget még akkor is, ha egy-két részletet még itt is lehetne tökéletesíteni. Olyan követelményrendszer nincs, amely mindenkinek egyformán megfelel. Ezek a szabályok egyszerű, földszintes jellegű házak építését teszik lehetővé, emeletes, pláne tornyos palotákét nem. Az oldalhatárra való építés 1 m-es csurgótávolság tartásával együtt lehetséges, ami egyben a szennyvízelvezetés legegyszerűbb nyomvonal-vezetését is biztosítja. A csurgótávolság és az oldalkert meghatározott legkisebb mérete együttesen 7 m távolságot garantál a szomszédos épületek között. Mindezeken túl lehetséges a főépülettől különálló melléképület létesítése is. Ez azért méltányos és logikus, mert az oldalhatárra építés egy teljes homlokzaton korlátozza az ablakok nyitását, illetve azok méreteit, és amennyiben a kiszolgáló funkciókat tartalmazó melléképületet is egybe kéne építeni a főépülettel, ez tovább csökkentené a hasznosítható homlokzati felületeket. 
Az előzőekben ismertetett helyi építési szabályzat a korlátok mellett lehetőségeket, garanciákat is nyújt. Itt meg kell említeni, hogy az új építési törvény 1998-ban történt hatálybalépésével megszűnt a �főépület� és �melléképület� fogalma, egyidejűleg a régi O.É.Sz-t az új O.T.É.K (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) váltotta fel. A zavartalan (?) átmenet érdekében azonban az 1998 előtti, az O.É.Sz. szerint kidolgozott rendezési tervek -- már ahol vannak ilyenek -- hatályban maradnak az esedékes módosításig, illetve az új szabályozás elkészültéig. Az átmeneti helyzetet a hatóságok olykor rosszul értelmezik, ebből sok jogi és szakmai vita keletkezik. A helyi építési szabályzatok értelme az lenne, hogy azokból az ingatlantulajdonosok, tervezők megismerhessék az építés részletes feltételeit, és azok mindenkire egyformán vonatkoznának. Amennyiben a képviselőtestület jóváhagyja, helyi követelmény lehet akár a kéményfedkőre szerelt rézkakas is, mivel az önkormányzati rendelet helyi érvényű jogszabály. Számos településen azonban egyáltalán nincs építési szabályzat, vagy már elavult, életszerűtlen.Ezt a hiányt a hatóságok olykor eseti feltételekkel igyekeznek ellensúlyozni, aminek gyakran nincs megfelelő jogalapja. Szerencsére esetünkben mindez nem gond, az igények, adottságok és lehetőségek összhangban vannak. Az új telekosztással megnyitott utca a dombhát közelében húzódik, az építési telek észak-keleti irányban enyhén (4-5%) lejt. Ebben az irányban, tehát a hátsókerten át szép kilátás nyílik a közeli falurészletre s a távolabbi hegyekre. Az építtetők igénye, valamint a telepítési és környezeti adottságok együttesen alakították a ház alaprajzi elrendezését. A vizes helyiségek szükségszerűen kerültek a telekhatár felőli homlokzatra, hiszen erre lakószobák nem nyithatók, a tájolási adottságok miatt sem. A központi helyre, a T alakzat szárába a nappali került, ezáltal a tájolási és környezeti adottságok egyaránt jól kihasználhatók. 
 
A ház helyiségei és alapterülete
A változat
1. Előszoba
6,1 m2
2. Nappali
23,0 m2
3. Közlekedő
7,9 m2
4. Szoba
11,8 m2
5. Szoba
11,5 m2
6. WC-mosdó
1,7 m2
7. Fürdőszoba
5,8 m2
8. Háztartási helyiség
5,3 m2
9. Kamra
1,0 m2
10. Konyha
13,3 m2
11. Szoba
13,1 m2
Összesen:  100, 5 m2

A két gyerekszoba a hátsókert felőli homlokzatara, a szülői háló és a konyha az utcai homlokzatra nyílik. A szobák méreteinél a szociálpolitikai támogatás elérésének feltételeit is figyelembe kellett venni. Az alaprajz két változatban készült, azonos szerkezeti rendszerben, illetve keretek között. Az A változatban a vizes helyiségek a konyhától a WC-ig egymás mellett sorakoznak. Ez az elrendezés egyszerűsíti a víz- és csatornavezetékek szerelését, vonalvezetését. A B változatban a konyha elszakad a vizes csoporttól, kiemelt helyzetbe, a déli sarokra kerül. Egyidejűleg az előszoba étkező-előtérré tágul. 
 

A ház helyiségei és alapterülete
B változat
1. Előtér-étkező
8,4 m2
2. Nappali
23,0 m2
3. Közlekedő
7,9 m2
4. Szoba
11,5 m2
5. Szoba
11,5 m2
6. WC-mosdó
12,4 m2
7. Fürdőszoba
6,7 m2
8. Háztartási helyiség
4,9 m2
9. Kamra
3,1 m2
10. Szoba
12,7 m2
11. Konyha
8,4 m2
Összesen:  100, 5 m2

Ez a változat is lehetőséget nyújt tágas étkező-konyha kialakítására. Fontos szempont volt, hogy a konyhából és a nappaliból egyaránt jó kilátás nyíljon mind az utcára, mind az udvarra. Ami a sarokhelyzetű szobákat és a konyhát illeti, általában is célszerű minden lehetséges irányba ablakot nyitni. A több oldalról megvilágított helyiség nem egyszerűen világosabb, mint az egyoldali megvilágítású társai, hanem a fénybeesés változatossága folytán változatosabb, élőbb környezetet biztosít használóinak. Az építtetők többsége az alaprajzi elrendezést és a helyiségek méreteit illetően általában határozott elképzelésekkel rendelkezik, a ház külső megjelenése, építészeti formálása tekintetében viszont gyakran bizonytalan, sőt bizalmatlan. Valljuk be, ez a bizalmatlanság nem teljesen alaptalan. Nemcsak a laikus építtető, de a jelek szerint számos tervező is belegabalyodik az egymást gyorsan követő építészeti divat-áramlatokba. A hagyományos formákhoz, eszközökhöz való ragaszkodás, az egyszerűségre való törekvés bizonyos védelmet nyújt a súlyos tévedésekkel szemben. A háznak -- egyesek szerint -- mindenekelőtt házra kell hasonlítania, s ezt leginkább hagyományos formákkal, elemekkel célszerű elérni. Ilyen meghatározó elemek például a tető, a tornác, a megfelelő méretű és arányú ajtók, ablakok, ha lehet, zsalu- vagy fatáblákkal színesítve. Az igazán eredeti tehetségek hajó-, mozdony- vagy autóbusz-formájú házakkal is képesek maradandó értéket alkotni, de az ilyen házak többnyire költségesebbek a hagyományosoknál és nem is mindenkinek sikerül.
 

Zsilinszky Gyula
Rajz: Bella Bea