ÉPÍTKEZŐKNEK

GARÁZS A HÁZ ELŐTT


A települések többségében természetszerűen akadnak kelet-nyugati irányban húzódó utcák is. Ezen utcák két szemközti oldala a tájolás, a fény tekintetében nagyon eltérő adottságú, értékű, mivel az északi oldalon lévő házak utcai homlokzata délre néz, a szemben lévőké pedig északra. Ez utóbbi esetben szokás a telek helyzetét előnytelennek minősíteni.
Régebben ez a körülmény nem módosította a házak alaprajzi elrendezését, homlokzatát, sem falun, sem városon. Ebben nincs semmi különös, hiszen a hagyományos értékrend szerint a házak mindig az utca felé mutatták ünnepélyes vagy legalábbis előnyösebb arcukat. Falun pedig, a hátsókert gazdasági jellege miatt, akkor sem lehetett a tisztaszobát abba az irányba nyitni, ha a fényellátás arról jobb volt. Az önálló, funkcionalista tervezői szemlélet térhódításával ezek a hagyományos elvek fellazultak, és mind a homlokzatok, mind az oldalfelületek rangját egyre inkább a napütés mértéke határozta meg. 
Az utcakép jelentőségének leértékelődése odáig vezetett, hogy a házak helyenként hátukat, farukat mutatják az utca felé. Az előnyös tájolásra törekvést természetszerűen felerősítette az a körülmény, hogy a kertvárosokban, üdülőövezetekben a lakótelken már nem folyik gazdasági tevékenység, állattartás, sőt előírások szerint legtöbb esetben különálló melléképület sem építhető. Ebből adódóan a házat minden oldalán gondozott díszkert veszi (vehetné) körül. Ez így rendben is van, de ezzel együtt az utcai homlokzatot is illik rangjának megfelelően kezelni, függetlenül attól, hogy előnyös vagy előnytelen tájolású.
Külön gond a gépkocsitárolónak a főépületen belüli elhelyezése akkor, amikor az övezeti előírások szerint sem melléképület, sem pince nem létesíthető. Lényegében ugyanez a helyzet, ha pince létesíthető ugyan, de a hozzá vezető, elfogadható lejtésű lehajtó kialakítására nincs elég hely, például az 5 m-es előkertben. 
Az itt bemutatott terv olyan megoldást ábrázol, amelyik átlagos méretű kertvárosi telekre, akár oldalhatárra telepítve is alkalmazható. A gépkocsitároló az utca felőli (északi) homlokzaton van, a lakóházzal egybeépítve. Amennyiben az északi utcai homlokzat előnytelen, kisebb gondot okoz az, hogy a garázst éppen ide helyeztük. Ily módon könnyen megközelíthető az utcáról, s még értékes homlokzati felületet sem foglal el. 
Elengedhetetlen, hogy egyet s mást tegyünk annak érdekében, hogy az így elhelyezett gépkocsitároló megfelelően illeszkedjen az épület összképébe, ne rontsa annak utca felőli megjelenését. A feladat eleve ellentmondással terhelt: mégiscsak másodrangú funkciót kell elsőrangú helyen kialakítanunk. A garázs -- ahol lehet -- a telek végében melléképületként funkcionál, s nincs is ezzel semmi baj, amíg a háttérben, a fák jótékony takarásában marad. A baj akkor kezdődik, amikor egy melléképület jellegű valamit egyszerűen a lakóház utcai homlokzata elé állítanak. Az, hogy a telek végében, vagy a házon belül mi történik, nagyrészt magánügy, legalábbis addig, amíg másoknak ebből kára, hátránya nem származik. Az utcakép rendezettsége azonban mindenképpen közügy. A  rendetlen környezetben az ingatlanok forgalmi értéke lényegesen alacsonyabb, mint a szép, rendezett helyeken, ezt a piac ma már egyértelműen jelzi. Az ilyen alapon elvárható rendezettség, építészeti összhang jegyében a gépkocsitárolót nem toldalékként, hanem a lakóépület szerves részeként kell megformálni.
Előnyös például, ha a garázs nem önmagában, hanem a bejáratot védő tornáccal kiegészítve jelenik meg. A tornác formai és funkcionális értelemben is az épület főtömegéhez kapcsolja az előreugró szárnyat. 
A tetőidom formálása, a tetőhajlás és a fedés azonossága a körbefutó ereszpárkánnyal együtt ugyancsak az egységes hatást erősíti. A garázskapuk homlokzati megjelenése kapcsán két tipikus probléma van. Az egyik a kapu anyaga, felülete. Lakóházon a fémes, fénylő felületek mindig idegenszerűen hatnak, különösen olyan nagy terjedelemben, amilyen egy garázskapu. Ugyanez érvényes a műanyag vagy ilyen hatású felületekre. Nem arról van szó, hogy ilyen anyagokat egyáltalán nem lehet alkalmazni, nem közömbös azonban a felületkezelés színe, minősége, egyszóval hatása. A másik gond az, hogy a garázskapuk felső záródása (szemöldökmagassága) legtöbbször nem egyezik a velük azonos síkon lévő, mellettük megjelenő nyílások záródásával. Itt lehet objektív körülményekkel védekezni, miszerint a lakás és a gépkocsitároló padlószintje különböző, a lakás nyílászáróit és a garázskapukat nem egy helyen és nem azonos méretben gyártják stb. Ez mind igaz, ám ettől még nem lesz jobb a homlokzat. A rendezettség érdekében a nyílásáthidalásokat (kiváltásokat) mindenképpen azonos magasságban szükséges kialakítani, a nyílászárók eltérő méreteiből adódó különbségeket pedig egyedi készítésű, felülvilágító ablaksor beiktatásával kell kiegyenlíteni. Egy olyan léptékű vállalkozásnál, amilyen egy lakóház építése, ez nem okozhat megoldhatatlan problémát sem anyagi, sem szervezési vonatkozásban. 
 
A lakás helyiségei és azok alapterülete
Földszinti alaprajz
1. Előszoba 
2. Konyha 
3. Kamra 
4. Előtér 
5. Zuhany-WC 
6. Szoba 
7. Nappali 
8. Lépcső 
9. Háztartási helyiség
Összesen: 
10. Gépkocsitároló 

10,2 m2
11,2 m2
1,3 m2
1,0 m2
3,5 m2
14,5 m2
27,0 m2
4,5 m2
4,5 m2
77,7 m2
18,6 m2
Tetőtéri alaprajz
1. Előtér 
2. Szoba 
3. Fürdőszoba 
4. Szoba 
5. Szoba 
Összesen: 

7,1 m2
8,6 m2
7,3 m2
15,2 m2
12,3 m2
50,5 m2

Az eltérő magasságú nyílászáródások kérdése egyébként nem szűkíthető le a garázskapukra, mivel ugyanez a helyzet a bejárati és az erkélyajtók, valamint az ablakok összefüggésében. Ami a mellékelten ábrázolt ház építészeti jellegét, alaprajzi elrendezését és nagyságrendjét illeti, a sorozatunkban eddig megjelent példák sorához illeszkedik, kisebb eltérésekkel. A földszinti alaprajz kétszobás, tágas előszobával, lakókonyhával és háztartási helyiséggel. A tetőtérben, ugyancsak tágas előtérhez kapcsolódva, három lakószoba és egy fürdőszoba alakítható ki. 
Egy négy-öt tagú család számára a két lakószint együtt teremt kényelmes életteret. Nincs kizárva azonban az ütemezett használatba vétel, a tetőtér későbbi beépítésének lehetősége, hiszen a földszinti elrendezés minden feltételt biztosít ehhez. A korábbiakhoz hasonlóan, ez alkalommal is 2,50 m-es belmagasság alkalmazását javasoljuk a földszinten. A két lakószint közötti 2,80-2,85 m magasságkülönbséget 16, egyenként 17,5-17,8 cm magasságú lépcsőfokkal hidalhatjuk át. (A tényleges szintkülönbségen belül valamennyi lépcsőfoknak azonos méretűnek kell lennie.) Ezúttal hagyományos és kényelmes, egyenes, kétkarú lépcsőt alkalmazunk félszinti pihenővel, mivel erre mindkét szinten elegendő hely kínálkozik. Az ilyen lépcső kivitelezése egyszerűbb, mint az ívelt karú, húzott fokú lépcsőké. A kb. 40° hajlású (10/8,5 arányú) tetősíkokat 40 cm-es magasításra kell fölfektetni a tetőtéri padlószinthez képest, így érhetők el az ábrázolt, illetve jelzett helyiségméretek. A földszinti visszafogott belmagasság és a tető mértéktartó megemelése együttesen megfelelő arányosságot teremt mind a belső terek, mind a külső építészeti összhatás vonatkozásában. Az oromzatok nélküli, minden oldalon kontyolt tetőidom kedvező építészeti hatása nagyon könnyen elrontható tetősíkból kiugró ablakok építésével. Ezért a tetőtér megvilágítására és szellőztetésére ilyen esetekben elsősorban síkban fekvő tetőablakok alkalmazását javasoljuk.

ZSILINSZKY GYULA
RAJZ: BELLA BEA