ÉPÍTKEZŐKNEK
PICI HÁZ
ZSILINSZKY GYULA

Ilyen még nem volt! Ilyen, hogy "pici" ház. Sokféle jelzővel illettük az elmúlt időkben bemutatott házakat, de ennél a mostaninál mindegyik nagyobb volt. Ezúttal nem körítenék túlzott ideológiát a témához. A tapasztalatok szerint, a 3%-os lakásépítési hitel és az ajánlott tervek korszakában is jelentős volt a kereslet a kis házak iránt. A nagyságrend természetesen sosem a család létszámán múlott, hanem az anyagi erőn, a fizetőképességen. A matematikai valószínűség alapján, minél kisebb egy ház, annál kevesebb jó elrendezési, alaprajzi változatot lehet találni, tervezni s fordítva. A kis ház szükségszerűen más, mint közepes vagy nagyobb társai, nem egyszerűen zsugorított mása azoknak, hiszen a benne lakó emberek sem liliputiak. Jó esetben a kis ház lényegesen egyszerűbb, mind alaprajzi, mind szerkezeti vonatkozásban a nagyobb házaknál. 

Ellenkező esetben a kicsinységnek csak hátrányai vannak, előnyei nincsenek. Az építészek számára ezért igazi kihívás lehetne a kis házak tervezése, de a jelek szerint nem így van, legalábbis mifelénk. A fejlett vagy másképpen atlanti világban a takarékos, pici ház ugyanúgy része, tartozéka a színes, változatos társadalmi összképnek, mint az ötvenes-hatvanas évek szimbólumává lett kisautók, népautók. Mondhatjuk azt is, hogy városképi és energiatakarékossági szempontból sokkal előnyösebb lenne, ha a viszonylag kis lakások nem szabadon álló családi házak formájában, hanem sorházként összeépülve jelennének meg. Ez igaz, ehhez viszont jóval magasabb szintű társadalmi szervezettség kellene a telekosztásoktól a közművesítettségen át a településüzemeltetésig. A mindenkori építési lehetőségek és viszonyok hű tükrei a valóságnak. A mai Magyarországon a többlakásos épületeknek inkább a hátrányai érzékelhetőek, mint előnyei, legyen szó bármilyen tulajdoni formáról. Máskülönben a fejlett világban is találunk példákat arra, hogy sok-sok pici ház áll magában, egymás mellett. 
A mi kis házunk most elsősorban azért kicsi, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön, illetve minél hamarabb befejezhető legyen az építése. Természetesen minden viszonylagos, talán kár is ezt mondanunk. Itt most nem szempont a földszintesség, a differenciált alaprajzi elrendezés, vagy az ütemezett használatbavétel. Itt most a lakás két szintjének együttesen kell szolgálnia egy család teljes életvitelét. A földszinti alaprajz mindössze 59 nm hasznos területű, és öt helyiségből áll, szemben a korábbi példákkal, amelyekre a 80-120 nm terület és a 9-12 helyiség volt jellemző. A megszokott helyiségek közül hiányzik a külön étkezőtér, elsőre talán ez tűnik fel. A korábban egy láncba kapcsolódó nappali-étkező-konyha helyiségcsoport helyett most a lépcsőt is magába foglaló tágas előtér választja el egymástól a konyhát és nappalit. Mindegyik helyiség önmagában is elég tágas a kényelmes használathoz, a szerkezeti keretek emellett lehetővé teszik az ábrázolt megoldástól eltérő összenyitásukat is.
Az összenyitás vagy elkülönítés alapvetően a konkrét igényektől, a lakáshasználat módjától, a család létszámától és összetételétől függ. Ha például a lépcső térben kapcsolódna a nappalihoz vagy a konyhához, vagy egyszerre mindkettőhöz, akkor fölmerül egyrészt fűtési szezonban a meleg levegő, másrészt minden időben az ételszag fölfelé áramlásának lehetősége. Ami az ételszagot illeti, sajátos tapasztalat szerint mindig a lakás leghidegebb helyiségébe áramlik, de az is lehet, hogy csak azért érezzük így, mert kihűlve kellemetlenebb, mint melegben. A lakás általában akkor mondható jónak, ha kisebb-nagyobb átalakításokkal, hosszabb időn át megfelel egy család változó igényeinek. Az egymás melletti helyiségek térbeli összekapcsolása vagy elrekesztése is az ilyen átalakítások közé tartozik. Tervezéskor erre is számítva, a helyiségeket úgy kell méretezni, hogy azok elkülönített állapotban is megfelelően tágasak legyenek. Így esetünkben a 27 nm-es nappali és a szobaméretű étkező-konyha ilyen megfontolás alapján nyert kialakítást. A tágasság érzetét nagyban befolyásolják a helyiség méreteinek egymáshoz viszonyított arányai, továbbá az ajtó vagy a fő megközelítés helye. Egy 4,8x4,8 m méretű 23 nm területű szoba tágasabbnak hat, mint egy 4x6 méretű, 24 nm területű, különösen, ha utóbbi esetben a bejárat a hosszabbik oldalon nyílik.
 
 
A lakás helyiségei és azok alapterületei
Földszinti alaprajz  
1. Előtér+lépcső
11,4m2
2. Nappali
27,0 m2
3. Konyha
12,8m2
4. Kamra
2,5 m2
5. WC-zuhany
5,3 m2
Összesen:
59,0 m2
Tetőtéri alaprajz  
1. Előtér
3,0 m2
2. Szoba
9,4 m2
3. Gardrób
3,6 m2
4. Fürdőszoba
5,2 m3
5. Szoba
9,0 m2
6. Szoba
9,0 m2
Összesen:
39,2 m2

Ha tehát a szoba hosszabbik oldalmérete 6 m, és az ajtó is ezen az oldalon van, akkor a szélességi méret legalább 4,5-4,8 m legyen a kellő tágasság érdekében. Nem mindegy az sem ilyen esetben, hogy az ajtó középtájon vagy éppen a szélen helyezkedik-e el. A térérzet szempontjából az előbbi (vagyis az ábrázolt eset) a jobb megoldás. A kis ház kialakításánál, illetve a tetőtér beépítésénél nagyon lényeges kérdés a fűtés milyensége. Ilyen esetben a gázzal üzemeltetett központi fűtés az egyetlen jó megoldás, minden egyéb többlet-térigénnyel, vagy komfort-csökkenéssel jár együtt. Esetünkben a fali gázkazán a földszinti WC-zuhany helyiségben szerelhető fel, s még mindig marad hely mosógép számára is. A központi fűtés kéménye mellett célszerű egy tartalékkémény építése is, mert ez egyrészt előírás, másrészt elképzelhető, hogy két évtized enyhe teleit követően visszatérnek az ötvenes-hatvanas évek kemény zimankói. A két megvállazott kéménypillér egyébként előnyösen használható fel a lépcsőmezőt kiváltó gerendák közbenső feltámasztására is. A tervezett ház takarékos kialakításának egyik fontos eszköze a 2,5 m-es belmagasság. A kis belmagasság az, amitől a hazai építtetők legjobban idegenkednek, holott a jobb módú országokban ez általános gyakorlat. A 2,80 m-es emeletmagasság (szintkülönbség), és a lépcső 17 fellépése mellett a fokmagasság 16,5 cm, ami 28 cm körüli fokszélességgel kényelmes használatot biztosít. Az 1,9-2,25 ni vetületű lépcső szerkesztésénél, illetve szerkezeti kialakításánál figyelembe kell venni a földszinti konyha, és a tetőtéri, 6 jelű szoba normális megközelítésének lehetőségét, ami az ábrázolt keretek között adott ugyan, de a kivitelezésnél fokozott igényességet, odafigyelést feltételez. A tetőtérben a minimális előtérre három szoba és fürdőszoba kapcsolódik, ezen kívül a 2 jelű szobához járható szekrény vagy másképpen gardrób kapcsolódik. A szobák jelölt, 1,90 m belmagasságot meghaladó terei úgy alakíthatók ki, ha az 50°-os hajlású tetősík a födémkoszorú (padlósíkhoz viszonyított), 30 cm-es felmagasítására fekszik fel. Az a tetőtéri szoba, amelynek hasznos belmagasságú (1,90 m feletti) része legalább 2 m széles, már kellően tágas, nem csupán a kis házak viszonylatában, de a nyugat-európai normák szerint is. A megfelelő méretű fürdőszoba ellenben csak a tetősíkból kiugró bővítménnyel, kiegészítő idommal alakítható ki. Meghatározó méretű az ablakkal ellátott oldala, minden egyéb geometriai és szerkezeti mérete ebből következik. A 3 db 90/90 cm méretű ablak homlokzati és használati szempontból egyaránt megfelelő, az ettől való eltérés fokozott kockázattal jár az építészeti hatás, illetve a funkció vonatkozásában. A kis házon természetszerűen kevesebb a homlokzati motívum, ajtó, ablak, mint a nagyokon, de nem kevésbé fontos, hogy ami van, az jó helyen, jól megkomponált legyen. Esetünkben ezek a motívumok az oromzati homlokzat meghatározott rendbe állított ablakai a bejárati ajtó és a fölső fürdőszoba tetőkiugrása. Utóbbi motívum például kizárja a bejárat felett előtető vagy tornác kialakítását, ami ugyan használati szempontból nem ártana, de ilyen közel két eltérő jellegű motívum, térbeli alakzat ütné egymást. Tornácot vagy fedett előteret emiatt csak a konyha felöli oldalra lehet építeni, akár utólag. Későbbi ütemben vagy melléképülethez átvezető, összekötő elemként. A fedett terasz egyébként is a konyhához vagy étkezőhöz kapcsolva használható legcélszerűbben.