ÉPÍTKEZŐKNEK
KÉTGENERÁCIÓS HÁZ
ZSILINSZKY GYULA -- RAJZ: BELLA BEA

Amióta Magyarországon drámai módon visszaesett az új lakások építése, a lakáspolitika illetékeseinek körében nagyon kedvelt az a szakértői tézis, miszerint: "hazánkban a lakásállomány egy főre vetített adatai sokkal kedvezőbbek, mint azt gazdasági fejlettségünk szintje indokolná".

Más értelmezésben: sok család jövedelméhez és társadalmi pozíciójához képest tanulságosan nagy, illetve jó minőségű lakásban lakik. Ez nézőpont kérdése. Kevésbé elvont az a megállapítás, hogy szám szerint elegendő lakásunk van, csak nem a keresletnek megfelelő területi és minőségi megoszlásban. Hozzá kell tenni gyorsan, hogy a tulajdon szerinti megoszlás sem a legideálisabb, mert kevés a bérlakás. Erre a válasz: volna elég bérlakás, ha a piaci árszinten volna fizetőképes kereslet. Az csak a baj, hogy a piaci árszint és az átlagos jövedelemszint sehogy sem közelít egymáshoz. Ez pedig gazdasági hatékonyságunk, termelékenységünk alacsony szintje miatt van. Gazdasági bajaink egyik okozója -- mondják --, hogy az állam annak idején rossz hatékonysággal, vitatható minőségű lakások tömegeit építette ahelyett, hogy jól jövedelmező beruházásokba fektette volna azt a pénzt. A kör bezárult. Fenti állítások mindegyikében van több-kevesebb igazságtartam -- legalábbis statisztikai vagy gazdasági értelmezésben --, a megrekedt lakásügy kimozdításához azonban tápot nem adnak. Ennek ellenére (vagy ezzel együtt) az élet zajlik, ha nem is zökkenőmentesen, sokan az adott viszonyok között, akár hitel vagy állami támogatás nélkül is igyekeznek megoldani lakásgondjaikat. Az új építéssel szemben megnövekedett a régi házak forgalma, átalakítása. Jellemző folyamat a családok lebomlása, atomizálódása, de ugyanígy megfigyelhető, ha valamivel kisebb mértékben is ennek ellenkezője, a szülök és felnőtt, családos gyermekeik újbóli összeköltözése. Az is előfordul, hogy ilyen célból új házat építenek. Ez alkalommal bemutatott házunk is ilyen igényre készült. A helyszíni adottságok: az utcától emelkedő felszínű, 18 m széles, 35 m mélységű telek, legfeljebb 6 m megengedett utcai homlokzatmagaság. A telek kis mérete (630 nm), 20%-os beépíthetősége és a kedvező irányú lejtő együttes hatásaként pince létesítése célszerű, ellenkező esetben komoly gondot jelentene a gépkocsitároló, a fűtés és egyéb kiszolgáló funkciók elhelyezése. Így, az igények és adottságok összevetése nyomán, természetes módon alakul ki az immár hagyományosnak mondható háromszintes elrendezés: pince-földszint-tetőtér. Sorozatunkban eddig minden adandó alkalommal megemlítettük, hogy a pinceszint költségei közelítően azonosak a lakószintek költségeivel. Fölmerülhet emiatt, hogy nem lehet-e takarékossági megfontolásokból a pince területét csak a legszükségesebb mértékre korlátozni, vagyis is az épületet csak részben alápincézni?! Lehelni lehet, csak nem biztos, hogy érdemes.
 
Földszinti  alaprajz
..
Tetőtéri alaprajz
1. Előtér+lépcső
2. Lakóelőtér
3. Konyha
4. Kamra
5. Közlekedő-gardrób
6. Fürdőszoba
7. WC-mosdó
8. Szoba
9. Nappali
10. Szoba
Összesen
6,8 nm
12,6 nm
7,3 nm
1,2 nm
5,8 nm
6,1 nm
1,7 nm
13,8 nm
23,9 nm
13,8 nm
93,0 nm
... 1. Lakóelőtér
2. Konyha
3, Közlekedő
4. WC-mosdó
5, Fürdőszoba
6, Szoba
7. Nappali
8. Szoba
Összesen
16,2 nm
6,7 nm
3,4 nm
1,6 nm
5,6 nm
10,1 nm
22,7 nm
10,1 nm
76,4 nm

A részleges alápincézés szerkezeti -- ezen belül statikai és vízszigetelési -- szempontból kritikus megoldás, hibalehetőségek forrása. Az egyenlőtlen tehereloszlás miatt süllyedéskülönbségek adódhatnak, amelyek következtében a házon repedések keletkeznek. Ha a nedvesség elleni szigetelés megsérül, vagy a szivárgó-rendszer netán eltömődik, az alápincézetlen rész alatt a javítás gyakorlatilag lehetetlen, vagy csak aránytalanul nagy erőfeszítések árán oldható meg. Mindezek csak kiragadott példák a részleges alápincézés összetett problémakórébol. A ház teljes alápincézése és szakszerű nedvesség elleni szigetelése esetén a gépkocsitároló és fűtés helyiségei mellett bőséges és hasznos teret nyerünk többek közt háztartási helyiség, műhely, élelem- és szerszámtárolás céljaira. Esetünkben a gépkocsitároló célszerűen az 5,4 m mélységű (9. jelű) földszinti nappali alatt helyezkedik el. A földszinti padló síkja az utcai (déli) oldalon 1,2 m-rel emelkedik a terepszint fölé. Ezen a szinten egy teljes életvitelt biztosító, háromszobás lakás található. A belső lépcső közvetlenül a bejárati előtérre kapcsolódik, ami a szintek elkülönített használatát teszi lehetővé.

A tetőtéri lakás kisebb eltérésekkel a földszínű elrendezést követi. Az épület sajátos formálása következtében a tetőtéri jelleg a belső terekben differenciáltan jelentkezik. Az utcával párhuzamos gerincű nyeregtető (a tető fő idoma) a kétoldali részen térdfalas magasítás nélkül fekszik fel a födémkoszorú (kissé megemelt) síkjára, alatta maradva a megengedett legnagyobb homlokzat-magasság mértékének. Az épület tömegén belül csak a középső homlokzati kiugrás (rizalit) éri el a kritikus 6,0 m-es homlokzatmagasságot, ezáltal a benne foglalt terekben a függőleges falsík és ferde mennyezetsík 1,90 m magasságban metszik egymást. Így a tetőtéri lakóelőtér, nappali és konyha padlófelületei és hasznos területei lényegében azonos méretűek. Fölvetődhet természetesen, hogy a 6,0 m-es homlokzatmagasságot miért nem vittük körbe egységesen a ház tömegén, illetve tetőidomain, hiszen akkor az oldalirányú helyiségek tere is tágasabb lehetne. Válaszunk erre az, hogy már túlságosan sok ilyen házat láttunk, de közöttük szépet vagy arányosat csak elvétve. Az építési övezeti előírások által létre segített, 6 m-es homlokzatmagasságú ház sajátos "köztes"-megoldás: már nem földszintes, de még nem is emeletes. A többnyire szűkös telekadottságok, illetve beépítési lehetőségek folytán korlátozott vízszintes irányú kiterjedés és a 6 m-es magasság együttesen szerencsétlen arányviszonyokat eredményeznek. Ez objektív geometriai következmény. Ne vessünk követ azokra, akik a telek megengedett beépítési lehetőségeit maximálisan kihasználva ilyen házakat építenek, hiszen ez a tulajdonhoz fűződő alapvető joguk.
Amennyiben viszont az építtető hajlandó némi önkorlátozásra, az építész fel-adata és felelőssége a térbeli veszteségek ellenében a ház arányait, építészeti megjelenését javítani. Esetünkben a területveszteség a tetőtérben mintegy 15 m2, de ez nem teljesen azonos a térveszteséggel, hiszen az 1,90 m alatt belmagasságú terek is hasznosíthatóak bizonyos mértékig. Megjegyezzük még, hogy ebből a töredékekből összeadódott 15 m2 veszteségből újabb, külön szoba nem lenne kialakítható, az alaprajzi elrendezés meghatározottsága miatt. A bemutatott formálási módszer nem új felfedezés, hanem hagyományokon alapul. A tömeghatás fő jellemzőin kívül azonban más nem vehető át a millenniumi idők villaépítészetéből, hiszen például a belmagasságok jelentős csökkenése miatt az akkor kánonná nemesült arányviszonyok ma nem használhatóak. 
A magasági viszonyok megváltozása miatt ma nehézséget okozna a hajdan dúsan díszített, faoromzatú fedett teraszok, verandák alkalmazása, a mögöttük lévő helyiségek természetes megvilágításának biztosításánál. De nemcsak az a gond, hogy a századfordulón általános 3,50-4,50 m belmagasságok és az ehhez való 2,10-2,40 m ablakmagasságok mára 2,7-re, illetve 1,5-re csökkentek, hanem közben a természetes fény iránti igényünk is megnövekedett. Ma már sokunk számára elviselhetetlen lenne az az állandó félhomály, ami a régi lakásokat -- többek közt a tágas fedett teraszok, verandák határaként is -- jellemezte. Ilyen megfontolások miatt a nappali szobák elé "csak" erkélyek nyúlnak ki, mivel azok árnyékhatása még elviselhető. Az is kérdéses, kell-e egyáltalán erkély egy kertes ház szobáira? Sok esetben úgy tűnik, hogy ez felesleges, de leginkább azért, mert az adott megoldás szakszerűtlen, igénytelen kivitelezésével, szerencsétlen elhelyezésével és megformálásával inkább csúfítja a házat, mint díszíti.
Esetünkben a háznak csak az északi helyzetű hátsókert felé adódik szintbeli kapcsolata a lakóelőtérből, méltányolható igény ezért az, hogy a délre nyíló, kertkapcsolattal nem rendelkező nappalik előtt legyen erkély, egyrészt külső tartózkodás, másrészt árnyékolás céljára.