|
MÁSODIK OTTHON
Ha az ember jár-kel az országban, feltűnnek nagy kiterjedésű üdülőtelepek,
amelyek még nyár közepén is téli álmukat alusszák. A Balaton mentén, a
Mátra gerincén egyaránt megtalálhatók a piciny telkekre épített piciny
alapterületű házak, amelyek jobb híján csak felfelé terjeszkedhettek, emiatt
egyenként legalább háromszintesek. A hetvenes évek társadalmának alkalmazotti
(akkori csúf szóhasználattal: középkáder) rétege építette ezeket az üdülőtelepeket,
hogy a kétszobás városi lakásból legyen hova kiruccanni. Időközben
az üdülő-tulajdonosok nyugdíjba mentek, a Trabantok, Zsigulik kifújtak,
a terepen a �megélhetési bűnözés� lett úrrá.
Az első tavaszi kárfelméréseknél az még örülhetett, aki csak az ősszel eltett lekvárait találta a falra kenve. Nem csoda, hogy sokan belefáradtak. A különben pezsgő ingatlanpiac sem nagyon segít az ilyen telepek életrekeltésében, mert a fizetőképes vagy felhajtást kedvelő, magasabb fordulatszámon élő új embertípus nem kedveli az ilyen környezetet. Legalább 6-8 telket kéne összevonni a Disneyland stílusú palotához, ami azért már nem olcsó mulatság. Visszatérve a magukra hagyott házikókra, ezeknek az a legfőbb baja, hogy eredetileg átmeneti, időszaki szállásnak épültek, tartós bentlakásra méreteik, elrendezésük és hiányos hőszigetelésük miatt nem alkalmasak. Aztán meg ki akar ott tartósan letelepedni, ahol utcahosszat bejárva sem találkozni teremtett lélekkel. Az alvóváros legalább estére benépesül, de a kihalt üdülőtelepen még a távoli diszkódübörgés sem segít. A városi idős emberek azonban ebben a bonyolult helyzetben is keresik a megoldást. Folyik a lassú elvándorlás a falvakba, a csendes, nem felkapott gyógyfürdőhelyek környékére. Aki teheti, városi lakását sem adja fel, hogy télire legyen hová visszahúzódni. Áprilistól novemberig jöhet az egészséges vidéki élet, aminek ugyan szintén vannak bizonyos kockázatai, de ezek főként az élő természettől valók. Idős (vagy idősödő) korban a jó levegő, a sokk nélküli környezet, a gyógyfürdő már nem úri passzió, hanem mindennapi létszükséglet. Ehhez a legegyszerűbb szerény méretű, jó állapotú házat vásárolni. Ez faluhelyen cseppet sem reménytelen dolog, bár az értékes természeti környezet és a jó közlekedési lehetőségek együttesen keresletnövelő, következésképpen árfelhajtó tényezők. A bátrabbak az építkezéstől sem riadnak vissza. A napokban keresett meg egy fővárosi nyugdíjas házaspár, akik egy alföldi gyógyfürdő mellett szeretnének második otthont építeni maguk számára. Az eset már csak azért is említésre méltó, mert eddig az Alföldről való elvándorlás volt inkább jellemző. (Alföldi születésű lévén annyit megjegyzek, hogy aki e nagy tájban nem talál szépséget és változatosságot, az magában keresse a hibát.) Az említett találkozásnak azonban más tanulságai is voltak. Látogatóim két, korábban megjelent tervet találtak megfelelőnek és még nem döntötték el, melyiket válasszák a kettő közül. A házak a földszinten két-, illetve többszobásak voltak, 60-65 m2 hasznos alapterülettel. A fürdőhelyen lévő telek 440 m2 területű, 15%-os beépíthetőséggel, ami összesen 66 m2 felület beépítésére ad lehetőséget. Ezzel szemben a kiválasztott kisebb ház beépített területe is meghaladta a 82 m2-t, tornáccal együtt. Lehetett volna valamelyest zsugorítni a házat, a tornácot elhagyni, de az már nem az igazi. Más nagyságrendhez másféle elrendezést kell keresni, ami inkább kényszer, mint öröm. A kis telek képében a hetvenes évek ördöge kacsint ránk. Vajon ki volt az az észlény, aki ezt a telket kialakította, ráadásul még a beépíthetőségét is ilyen szűkmarkúan adagolta? Mindehhez szabadon álló beépítési módot írt elő? Mert ikerházas beépítéssel a helyzet nyomorúsága valamelyest oldható és plusz 5% beépíthetőség az épület alapterületét 25%-kal növeli. Félreértés ne essék, a baj nem az, hogy a kiválasztott ház éppen nem fér a telekre, hanem az, hogy 66 m2-en már igencsak nehéz elfogadható, jól használható alaprajzi elrendezést kialakítani. ![]() ![]() ![]()
Zsilinszky Gyula
Rajz: Bella Bea |