KÉTGENERÁCIÓS HÁZ
ZSILINSZKY GYULA -- RAJZ: BELLA BEA
Amióta Magyarországon drámai módon visszaesett az új lakások építése,
a lakáspolitika illetékeseinek körében nagyon kedvelt az a szakértői tézis,
miszerint: "hazánkban a lakásállomány egy főre vetített adatai sokkal kedvezőbbek,
mint azt gazdasági fejlettségünk szintje indokolná".
Más értelmezésben: sok család jövedelméhez és társadalmi pozíciójához képest
tanulságosan nagy, illetve jó minőségű lakásban lakik. Ez nézőpont kérdése.
Kevésbé elvont az a megállapítás, hogy szám szerint elegendő lakásunk van,
csak nem a keresletnek megfelelő területi és minőségi megoszlásban. Hozzá
kell tenni gyorsan, hogy a tulajdon szerinti megoszlás sem a legideálisabb,
mert kevés a bérlakás. Erre a válasz: volna elég bérlakás, ha a piaci árszinten
volna fizetőképes kereslet. Az csak a baj, hogy a piaci árszint és az átlagos
jövedelemszint sehogy sem közelít egymáshoz. Ez pedig gazdasági hatékonyságunk,
termelékenységünk alacsony szintje miatt van. Gazdasági bajaink egyik okozója
-- mondják --, hogy az állam annak idején rossz hatékonysággal, vitatható
minőségű lakások tömegeit építette ahelyett, hogy jól jövedelmező beruházásokba
fektette volna azt a pénzt. A kör bezárult. Fenti állítások mindegyikében
van több-kevesebb igazságtartam -- legalábbis statisztikai vagy gazdasági
értelmezésben --, a megrekedt lakásügy kimozdításához azonban tápot nem
adnak. Ennek ellenére (vagy ezzel együtt) az élet zajlik, ha nem is zökkenőmentesen,
sokan az adott viszonyok között, akár hitel vagy állami támogatás nélkül
is igyekeznek megoldani lakásgondjaikat. Az új építéssel szemben megnövekedett
a régi házak forgalma, átalakítása. Jellemző folyamat a családok lebomlása,
atomizálódása, de ugyanígy megfigyelhető, ha valamivel kisebb mértékben
is ennek ellenkezője, a szülök és felnőtt, családos gyermekeik újbóli összeköltözése.
Az is előfordul, hogy ilyen célból új házat építenek. Ez alkalommal bemutatott
házunk is ilyen igényre készült. A helyszíni adottságok: az utcától emelkedő
felszínű, 18 m széles, 35 m mélységű telek, legfeljebb 6 m megengedett
utcai homlokzatmagaság. A telek kis mérete (630 nm), 20%-os beépíthetősége
és a kedvező irányú lejtő együttes hatásaként pince létesítése célszerű,
ellenkező esetben komoly gondot jelentene a gépkocsitároló, a fűtés és
egyéb kiszolgáló funkciók elhelyezése. Így, az igények és adottságok összevetése
nyomán, természetes módon alakul ki az immár hagyományosnak mondható háromszintes
elrendezés: pince-földszint-tetőtér. Sorozatunkban eddig minden adandó
alkalommal megemlítettük, hogy a pinceszint költségei közelítően azonosak
a lakószintek költségeivel. Fölmerülhet emiatt, hogy nem lehet-e takarékossági
megfontolásokból a pince területét csak a legszükségesebb mértékre korlátozni,
vagyis is az épületet csak részben alápincézni?! Lehelni lehet, csak nem
biztos, hogy érdemes.
Földszinti alaprajz
|
.. |
Tetőtéri alaprajz
|
1. Előtér+lépcső
2. Lakóelőtér
3. Konyha
4. Kamra
5. Közlekedő-gardrób
6. Fürdőszoba
7. WC-mosdó
8. Szoba
9. Nappali
10. Szoba
Összesen |
6,8 nm
12,6 nm
7,3 nm
1,2 nm
5,8 nm
6,1 nm
1,7 nm
13,8 nm
23,9 nm
13,8 nm
93,0 nm
|
... |
1. Lakóelőtér
2. Konyha
3, Közlekedő
4. WC-mosdó
5, Fürdőszoba
6, Szoba
7. Nappali
8. Szoba
Összesen |
16,2 nm
6,7 nm
3,4 nm
1,6 nm
5,6 nm
10,1 nm
22,7 nm
10,1 nm
76,4 nm
|
A részleges alápincézés szerkezeti -- ezen belül statikai és vízszigetelési
-- szempontból kritikus megoldás, hibalehetőségek forrása. Az egyenlőtlen
tehereloszlás miatt süllyedéskülönbségek adódhatnak, amelyek következtében
a házon repedések keletkeznek. Ha a nedvesség elleni szigetelés megsérül,
vagy a szivárgó-rendszer netán eltömődik, az alápincézetlen rész alatt
a javítás gyakorlatilag lehetetlen, vagy csak aránytalanul nagy erőfeszítések
árán oldható meg. Mindezek csak kiragadott példák a részleges alápincézés
összetett problémakórébol. A ház teljes alápincézése és szakszerű nedvesség
elleni szigetelése esetén a gépkocsitároló és fűtés helyiségei mellett
bőséges és hasznos teret nyerünk többek közt háztartási helyiség, műhely,
élelem- és szerszámtárolás céljaira. Esetünkben a gépkocsitároló célszerűen
az 5,4 m mélységű (9. jelű) földszinti nappali alatt helyezkedik el. A
földszinti padló síkja az utcai (déli) oldalon 1,2 m-rel emelkedik a terepszint
fölé. Ezen a szinten egy teljes életvitelt biztosító, háromszobás lakás
található. A belső lépcső közvetlenül a bejárati előtérre kapcsolódik,
ami a szintek elkülönített használatát teszi lehetővé.
A tetőtéri lakás kisebb eltérésekkel a földszínű elrendezést követi. Az
épület sajátos formálása következtében a tetőtéri jelleg a belső terekben
differenciáltan jelentkezik. Az utcával párhuzamos gerincű nyeregtető (a
tető fő idoma) a kétoldali részen térdfalas magasítás nélkül fekszik fel
a födémkoszorú (kissé megemelt) síkjára, alatta maradva a megengedett legnagyobb
homlokzat-magasság mértékének. Az épület tömegén belül csak a középső homlokzati
kiugrás (rizalit) éri el a kritikus 6,0 m-es homlokzatmagasságot, ezáltal
a benne foglalt terekben a függőleges falsík és ferde mennyezetsík 1,90
m magasságban metszik egymást. Így a tetőtéri lakóelőtér, nappali és konyha
padlófelületei és hasznos területei lényegében azonos méretűek. Fölvetődhet
természetesen, hogy a 6,0 m-es homlokzatmagasságot miért nem vittük körbe
egységesen a ház tömegén, illetve tetőidomain, hiszen akkor az oldalirányú
helyiségek tere is tágasabb lehetne. Válaszunk erre az, hogy már túlságosan
sok ilyen házat láttunk, de közöttük szépet vagy arányosat csak elvétve.
Az építési övezeti előírások által létre segített, 6 m-es homlokzatmagasságú
ház sajátos "köztes"-megoldás: már nem földszintes, de még nem is emeletes.
A többnyire szűkös telekadottságok, illetve beépítési lehetőségek folytán
korlátozott vízszintes irányú kiterjedés és a 6 m-es magasság együttesen
szerencsétlen arányviszonyokat eredményeznek. Ez objektív geometriai következmény.
Ne vessünk követ azokra, akik a telek megengedett beépítési lehetőségeit
maximálisan kihasználva ilyen házakat építenek, hiszen ez a tulajdonhoz
fűződő alapvető joguk.
Amennyiben viszont az építtető hajlandó némi önkorlátozásra, az építész
fel-adata és felelőssége a térbeli veszteségek ellenében a ház arányait,
építészeti megjelenését javítani. Esetünkben a területveszteség a tetőtérben
mintegy 15 m2, de ez nem teljesen azonos a térveszteséggel, hiszen az 1,90
m alatt belmagasságú terek is hasznosíthatóak bizonyos mértékig. Megjegyezzük
még, hogy ebből a töredékekből összeadódott 15 m2 veszteségből újabb, külön
szoba nem lenne kialakítható, az alaprajzi elrendezés meghatározottsága
miatt. A bemutatott formálási módszer nem új felfedezés, hanem hagyományokon
alapul. A tömeghatás fő jellemzőin kívül azonban más nem vehető át a millenniumi
idők villaépítészetéből, hiszen például a belmagasságok jelentős csökkenése
miatt az akkor kánonná nemesült arányviszonyok ma nem használhatóak.
A magasági viszonyok megváltozása miatt ma nehézséget okozna a hajdan dúsan
díszített, faoromzatú fedett teraszok, verandák alkalmazása, a mögöttük
lévő helyiségek természetes megvilágításának biztosításánál. De nemcsak
az a gond, hogy a századfordulón általános 3,50-4,50 m belmagasságok és
az ehhez való 2,10-2,40 m ablakmagasságok mára 2,7-re, illetve 1,5-re csökkentek,
hanem közben a természetes fény iránti igényünk is megnövekedett. Ma már
sokunk számára elviselhetetlen lenne az az állandó félhomály, ami a régi
lakásokat -- többek közt a tágas fedett teraszok, verandák határaként is
-- jellemezte. Ilyen megfontolások miatt a nappali szobák elé "csak" erkélyek
nyúlnak ki, mivel azok árnyékhatása még elviselhető. Az is kérdéses, kell-e
egyáltalán erkély egy kertes ház szobáira? Sok esetben úgy tűnik, hogy
ez felesleges, de leginkább azért, mert az adott megoldás szakszerűtlen,
igénytelen kivitelezésével, szerencsétlen elhelyezésével és megformálásával
inkább csúfítja a házat, mint díszíti.
Esetünkben a háznak csak az északi helyzetű hátsókert felé adódik szintbeli
kapcsolata a lakóelőtérből, méltányolható igény ezért az, hogy a délre
nyíló, kertkapcsolattal nem rendelkező nappalik előtt legyen erkély, egyrészt
külső tartózkodás, másrészt árnyékolás céljára. |