A települések többségében természetszerűen akadnak kelet-nyugati irányban
húzódó utcák is. Ezen utcák két szemközti oldala a tájolás, a fény tekintetében
nagyon eltérő adottságú, értékű, mivel az északi oldalon lévő házak utcai
homlokzata délre néz, a szemben lévőké pedig északra. Ez utóbbi esetben
szokás a telek helyzetét előnytelennek minősíteni.
Régebben ez a körülmény nem módosította a házak alaprajzi elrendezését,
homlokzatát, sem falun, sem városon. Ebben nincs semmi különös, hiszen
a hagyományos értékrend szerint a házak mindig az utca felé mutatták ünnepélyes
vagy legalábbis előnyösebb arcukat. Falun pedig, a hátsókert gazdasági
jellege miatt, akkor sem lehetett a tisztaszobát abba az irányba nyitni,
ha a fényellátás arról jobb volt. Az önálló, funkcionalista tervezői szemlélet
térhódításával ezek a hagyományos elvek fellazultak, és mind a homlokzatok,
mind az oldalfelületek rangját egyre inkább a napütés mértéke határozta
meg.
Az utcakép jelentőségének leértékelődése odáig vezetett, hogy a házak helyenként
hátukat, farukat mutatják az utca felé. Az előnyös tájolásra törekvést
természetszerűen felerősítette az a körülmény, hogy a kertvárosokban, üdülőövezetekben
a lakótelken már nem folyik gazdasági tevékenység, állattartás, sőt előírások
szerint legtöbb esetben különálló melléképület sem építhető. Ebből adódóan
a házat minden oldalán gondozott díszkert veszi (vehetné) körül. Ez így
rendben is van, de ezzel együtt az utcai homlokzatot is illik rangjának
megfelelően kezelni, függetlenül attól, hogy előnyös vagy előnytelen tájolású.
Külön gond a gépkocsitárolónak a főépületen belüli elhelyezése akkor,
amikor az övezeti előírások szerint sem melléképület, sem pince nem létesíthető.
Lényegében ugyanez a helyzet, ha pince létesíthető ugyan, de a hozzá vezető,
elfogadható lejtésű lehajtó kialakítására nincs elég hely, például az 5
m-es előkertben.
Az itt bemutatott terv olyan megoldást ábrázol, amelyik átlagos méretű
kertvárosi telekre, akár oldalhatárra telepítve is alkalmazható. A gépkocsitároló
az utca felőli (északi) homlokzaton van, a lakóházzal egybeépítve. Amennyiben
az északi utcai homlokzat előnytelen, kisebb gondot okoz az, hogy a garázst
éppen ide helyeztük. Ily módon könnyen megközelíthető az utcáról, s még
értékes homlokzati felületet sem foglal el.

Elengedhetetlen, hogy egyet s mást tegyünk annak érdekében, hogy az így
elhelyezett gépkocsitároló megfelelően illeszkedjen az épület összképébe,
ne rontsa annak utca felőli megjelenését. A feladat eleve ellentmondással
terhelt: mégiscsak másodrangú funkciót kell elsőrangú helyen kialakítanunk.
A garázs -- ahol lehet -- a telek végében melléképületként funkcionál,
s nincs is ezzel semmi baj, amíg a háttérben, a fák jótékony takarásában
marad. A baj akkor kezdődik, amikor egy melléképület jellegű valamit egyszerűen
a lakóház utcai homlokzata elé állítanak. Az, hogy a telek végében, vagy
a házon belül mi történik, nagyrészt magánügy, legalábbis addig, amíg másoknak
ebből kára, hátránya nem származik. Az utcakép rendezettsége azonban mindenképpen
közügy. A rendetlen környezetben az ingatlanok forgalmi értéke lényegesen
alacsonyabb, mint a szép, rendezett helyeken, ezt a piac ma már egyértelműen
jelzi. Az ilyen alapon elvárható rendezettség, építészeti összhang jegyében
a gépkocsitárolót nem toldalékként, hanem a lakóépület szerves részeként
kell megformálni.
Előnyös például, ha a garázs nem önmagában, hanem a bejáratot védő
tornáccal kiegészítve jelenik meg. A tornác formai és funkcionális értelemben
is az épület főtömegéhez kapcsolja az előreugró szárnyat.
A tetőidom formálása, a tetőhajlás és a fedés azonossága a körbefutó
ereszpárkánnyal együtt ugyancsak az egységes hatást erősíti. A garázskapuk
homlokzati megjelenése kapcsán két tipikus probléma van. Az egyik a kapu
anyaga, felülete. Lakóházon a fémes, fénylő felületek mindig idegenszerűen
hatnak, különösen olyan nagy terjedelemben, amilyen egy garázskapu. Ugyanez
érvényes a műanyag vagy ilyen hatású felületekre. Nem arról van szó, hogy
ilyen anyagokat egyáltalán nem lehet alkalmazni, nem közömbös azonban a
felületkezelés színe, minősége, egyszóval hatása. A másik gond az, hogy
a garázskapuk felső záródása (szemöldökmagassága) legtöbbször nem egyezik
a velük azonos síkon lévő, mellettük megjelenő nyílások záródásával. Itt
lehet objektív körülményekkel védekezni, miszerint a lakás és a gépkocsitároló
padlószintje különböző, a lakás nyílászáróit és a garázskapukat nem egy
helyen és nem azonos méretben gyártják stb. Ez mind igaz, ám ettől még
nem lesz jobb a homlokzat. A rendezettség érdekében a nyílásáthidalásokat
(kiváltásokat) mindenképpen azonos magasságban szükséges kialakítani, a
nyílászárók eltérő méreteiből adódó különbségeket pedig egyedi készítésű,
felülvilágító ablaksor beiktatásával kell kiegyenlíteni. Egy olyan léptékű
vállalkozásnál, amilyen egy lakóház építése, ez nem okozhat megoldhatatlan
problémát sem anyagi, sem szervezési vonatkozásban.
A lakás helyiségei és azok alapterülete |
Földszinti alaprajz
1. Előszoba
2. Konyha
3. Kamra
4. Előtér
5. Zuhany-WC
6. Szoba
7. Nappali
8. Lépcső
9. Háztartási helyiség
Összesen:
10. Gépkocsitároló
|
10,2 m2
11,2 m2
1,3 m2
1,0 m2
3,5 m2
14,5 m2
27,0 m2
4,5 m2
4,5 m2
77,7 m2
18,6 m2
|
Tetőtéri alaprajz
1. Előtér
2. Szoba
3. Fürdőszoba
4. Szoba
5. Szoba
Összesen: |
7,1 m2
8,6 m2
7,3 m2
15,2 m2
12,3 m2
50,5 m2
|
Az eltérő magasságú nyílászáródások kérdése egyébként nem szűkíthető
le a garázskapukra, mivel ugyanez a helyzet a bejárati és az erkélyajtók,
valamint az ablakok összefüggésében. Ami a mellékelten ábrázolt ház építészeti
jellegét, alaprajzi elrendezését és nagyságrendjét illeti, a sorozatunkban
eddig megjelent példák sorához illeszkedik, kisebb eltérésekkel. A földszinti
alaprajz kétszobás, tágas előszobával, lakókonyhával és háztartási helyiséggel.
A tetőtérben, ugyancsak tágas előtérhez kapcsolódva, három lakószoba és
egy fürdőszoba alakítható ki.
Egy négy-öt tagú család számára a két lakószint együtt teremt kényelmes
életteret. Nincs kizárva azonban az ütemezett használatba vétel, a tetőtér
későbbi beépítésének lehetősége, hiszen a földszinti elrendezés minden
feltételt biztosít ehhez. A korábbiakhoz hasonlóan, ez alkalommal is 2,50
m-es belmagasság alkalmazását javasoljuk a földszinten. A két lakószint
közötti 2,80-2,85 m magasságkülönbséget 16, egyenként 17,5-17,8 cm magasságú
lépcsőfokkal hidalhatjuk át. (A tényleges szintkülönbségen belül valamennyi
lépcsőfoknak azonos méretűnek kell lennie.) Ezúttal hagyományos és kényelmes,
egyenes, kétkarú lépcsőt alkalmazunk félszinti pihenővel, mivel erre mindkét
szinten elegendő hely kínálkozik. Az ilyen lépcső kivitelezése egyszerűbb,
mint az ívelt karú, húzott fokú lépcsőké. A kb. 40° hajlású (10/8,5 arányú)
tetősíkokat 40 cm-es magasításra kell fölfektetni a tetőtéri padlószinthez
képest, így érhetők el az ábrázolt, illetve jelzett helyiségméretek. A
földszinti visszafogott belmagasság és a tető mértéktartó megemelése együttesen
megfelelő arányosságot teremt mind a belső terek, mind a külső építészeti
összhatás vonatkozásában. Az oromzatok nélküli, minden oldalon kontyolt
tetőidom kedvező építészeti hatása nagyon könnyen elrontható tetősíkból
kiugró ablakok építésével. Ezért a tetőtér megvilágítására és szellőztetésére
ilyen esetekben elsősorban síkban fekvő tetőablakok alkalmazását javasoljuk.
ZSILINSZKY GYULA
RAJZ: BELLA BEA
|