Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy ahány építkezés,
annyi elrontott, kényelmetlen lépcső. Még ha a kivitelezési terv részeként
készül is lépcsőterv, azt gyakran nem veszik figyelembe. Reméljük, hogy
cikkünkkel még időben szóltunk.
Az építés valamennyi folyamata fontos és
kényes művelet, de ezen belül a lépcső és a kémény az alapozással és szigeteléssel
együtt olyan elem, szerkezet, amelynek hibás megvalósítását utólag rendkívül
nehéz javítani, a többletköltségekről nem is beszélve. (Ehhez képest egy
válaszfal, ajtó vagy ablak kibontása és áthelyezése rutin műveletnek számít.)
A legnagyobb hibalehetőség, ami közvetlen balesetveszélyt okoz, a lépcsőfokok
szabálytalan kiosztása, egymástól eltérő méretei. A másik gond a lépcsőhöz
kialakított födémnyílás, vagyis a lépcső használatához szükséges űrmagasság
elégtelensége, aminek következtében a lépcsőn járva beütjük fejünket a
födémkivágás szélébe. Egy építési hiba kapcsán szükségszerűen felmerül
a kérdés: ki a felelős? A lépcsőnek az adott viszonyokhoz illeszkedő, jó
megszerkesztése minden esetben tervezői feladat. Ezért, ha a hiba a megfelelő
részletezettségű terv hiányából adódik, a tervező is felelősségre vonható.
Amennyiben a terv hibátlan, de a kivitelező bármilyen okból eltért attól,
felelőssége teljes és egyértelmű. Itt hangsúlyozni kell, hogy a lépcső
kivitelezését csak megfelelő méretarányú (min. m = 1:20) és minden részletre
kiterjedő terv alapján lehet végezni. Az m = 1:100-as vagy m = 1:50-es
léptékű terveken egyszerűen helyhiány miatt nem lehet ábrázolni valamennyi
szükséges részletet, adatot. Elég gyakori eset az is, hogy az építtetők
baráti, rokoni tanácsra tervet módosítanak, az összefüggések számbavétele
és a tervező megkérdezése nélkül. Például a belmagasság egy-két téglasorral
való megemelése folytán máris megváltoznak a lépcső környezeti összefüggései,
mivel emiatt nagyobb szintkülönbséget kell áthidalni. Ha ilyenkor nem gondolják
kellően végig a következményeket, és nem tisztázzák előre az új, megváltozott
összefüggéseket, a hibák szükségszerűen egymásra halmozódnak. A hibalehetőségeket
még sokáig lehetne sorolni, de nem ez a célunk. Ehelyett kiragadunk egy
tipikus helyzetet és megoldásokat keresünk hozzá. Ilyen például a födémnyílás
szűkössége, elégtelen volta. Új ház esetében ilyesmi adódhat tervezési
vagy kivitelezési hibából, meglévő épület födémének utólagos áttörésekor
pedig az adottságok szülte kényszerhelyzetből. Ilyenkor rögtön az a kérdés,
hogy egyáltalán lehet-e, érdemes-e ide lépcsőt építeni, vagy inkább csak
egy jó létrát kellene ácsolni. Szabályos, kényelmes lépcsőt a 2 m + sz
= 60x64 cm képlet alapján lehet szerkeszteni, amelyben az �m� a fokmagasságot,
�sz� a fokszélességet jelenti.

Az ilyen alapon még szabályosnak és használhatónak tekinthető lépcső fokmagassága
20 cm, fokszélessége 24 cm. De nem csupán a képlet, hanem a tapasztalat
is azt mutatja, hogy megfelelő, egyenletes kiosztás esetén az ilyen lépcső
még jól járható. E szélső határon túl az előbbi képlet már nem használható,
mivel a tapasztalatok azt mutatják: 24 cm alatti fokszélességnél a lépcső
lefelé menet már nem használható rendesen. Ez az a határ, amelytől a fokok
szélességi méreteinek jelentősége megnövekszik a magassági méretekhez képest.
Például amennyiben helyszűke miatt az előbbi képlet alapján 21 cm fokmagasságú
és 22 cm fokszélességű lépcsőt terveznénk, akkor ugyan a számított eredmény
megfelelne a képletnek (2 x 21 + 22 = 64), de a lépcsőn járás különösen
lefelé fölöttébb kényelmetlen lenne.

Ezzel szemben ugyancsak tapasztalat, hogy a 25/25 cm fokméretű, egyenletes
kiosztású lépcső még viszonylag elfogadható járást biztosít, legalábbis
átlagos kondíciójú emberek számára. Ez viszont már valóban a szélső határ,
25 cm fokmagasságot meghaladó lépcsőt nemcsak elméleti, hanem gyakorlati
megfontolásból sem szabad megvalósítani. Ezen a határon fölül már a létrák
következnek. De térjünk még vissza az egyenletes kiosztás követelményére.
Amikor azonos fokméretekről beszélünk, akkor a fokszélesség viszonylatában
ezt mindig egy szerkesztési segédvonalon, a járóvonalon felmérve kell értelmeznünk.
A járóvonal az a képzeletbeli vonal, amelyet a lépcsőn haladó ember a lépcső
vonalvezetésétől függően (vagy annak megfelelően) ösztönösen követ.
Egyenes vonalvezetésű (egyenes karú) lépcső esetében a járóvonal maga a
középtengely. Itt nem lehet probléma, mert a fokszélesség a lépcsőkar teljes
szélességében azonos. Más a helyzet az ívelt karú (húzott fokú), változó
fokszélességű lépcsőknél. Ilyen esetben a járóvonalat a forduló külső széléhez
képest a karszélesség egyharmadában, de legalább a széltől számított 30
cm-re kell felszerkeszteni. A fokok szélességi méreteit tehát a járóvonalon
kell egyenletesen kiosztani. A fokszélesség mindig vetületi méret, vagyis
nem azonos a lépcsőfok vagy járólap kiüléssel (vagy beugrással) növelt
tényleges szélességével.
Minél meredekebb egy lépcső, annál nagyobb a jelentősége felfelé menet
a lépcsőfok vagy járólap 3x5 cm-es kiülésének, kiugratásának. A lépcsőfok
ilyen módon megnövelt szélessége lényegesen könnyíti a járást, a lábfej,
illetve cipőorr, végső soron a test súlypontjának elhelyezését. Ugyancsak
a lépcső emelkedésével arányban növekszik a korlát, a folyamatos kapaszkodás
lehetőségének jelentősége. A veszélyekkel terhes lépcsőn járás közben a
lábak mellett a karok is stabilizáló szerepet kapnak, fölfelé húzódzkodás,
lefelé támaszkodás formájában. A korlát elhagyása vagy elnagyolt kialakítása
egyrészt kényelmetlenséget, másrészt fokozott balesetveszélyt okoz.
Végül néhány útmutató javaslat az ábrák értelmezéséhez: az ábrák a lépcsőket
tisztán felülnézetből mutatják, ezért a födémek a lépcső alsó szintről
való indulását részben takarják. (A takart két-három lépcsőfokot szaggatott
vonallal ábrázoljuk.) A lépcsőkar, illetve a járóvonal kezdetét nullkör,
a felső szintre való érkezését nyílhegy jelzi. A vastag vonal a födémnyílás
szélét mutatja. A járóvonal vetületének és a födémnyílás szélének metszéspontja
az a kritikus pont, ahol gondoskodni kell a lépcső kellő űrmagasságáról,
hogy fejünket be ne verjük. Ez az űrmagasság 2,70 m-es belmagasság mellett
a 20/24 cm-es fokméretű lépcsők esetén 1,90 m, a 25/25 cm-es fokméretű
lépcsőknél 1,95 m. Ezek a méretek még határértékként elfogadhatók. Ábráink
célja a minimális helyszükséglet és az egyenletes fokkiosztás bemutatása;
a kivitelezéshez szükséges valamennyi adatot, részletet nem tartalmazzák.
Zsilinszky Gyula
|