ÉPÍTKEZŐKNEK

VIGYÁZAT, LÉPCSŐ!

Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy ahány építkezés, annyi elrontott, kényelmetlen lépcső. Még ha a kivitelezési terv részeként készül is lépcsőterv, azt gyakran nem veszik figyelembe. Reméljük, hogy cikkünkkel még időben szóltunk.

Az építés valamennyi folyamata fontos és kényes művelet, de ezen belül a lépcső és a kémény az alapozással és szigeteléssel együtt olyan elem, szerkezet, amelynek hibás megvalósítását utólag rendkívül nehéz javítani, a többletköltségekről nem is beszélve. (Ehhez képest egy válaszfal, ajtó vagy ablak kibontása és áthelyezése rutin műveletnek számít.)
A legnagyobb hibalehetőség, ami közvetlen balesetveszélyt okoz, a lépcsőfokok szabálytalan kiosztása, egymástól eltérő méretei. A másik gond a lépcsőhöz kialakított födémnyílás, vagyis a lépcső használatához szükséges űrmagasság elégtelensége, aminek következtében a lépcsőn járva beütjük fejünket a födémkivágás szélébe. Egy építési hiba kapcsán szükségszerűen felmerül a kérdés: ki a felelős? A lépcsőnek az adott viszonyokhoz illeszkedő, jó megszerkesztése minden esetben tervezői feladat. Ezért, ha a hiba a megfelelő részletezettségű terv hiányából adódik, a tervező is felelősségre vonható. Amennyiben a terv hibátlan, de a kivitelező bármilyen okból eltért attól, felelőssége teljes és egyértelmű. Itt hangsúlyozni kell, hogy a lépcső kivitelezését csak megfelelő méretarányú (min. m = 1:20) és minden részletre kiterjedő terv alapján lehet végezni. Az m = 1:100-as vagy m = 1:50-es léptékű terveken egyszerűen helyhiány miatt nem lehet ábrázolni valamennyi szükséges részletet, adatot. Elég gyakori eset az is, hogy az építtetők baráti, rokoni tanácsra tervet módosítanak, az összefüggések számbavétele és a tervező megkérdezése nélkül. Például a belmagasság egy-két téglasorral való megemelése folytán máris megváltoznak a lépcső környezeti összefüggései, mivel emiatt nagyobb szintkülönbséget kell áthidalni. Ha ilyenkor nem gondolják kellően végig a következményeket, és nem tisztázzák előre az új, megváltozott összefüggéseket, a hibák szükségszerűen egymásra halmozódnak. A hibalehetőségeket még sokáig lehetne sorolni, de nem ez a célunk. Ehelyett kiragadunk egy tipikus helyzetet és megoldásokat keresünk hozzá. Ilyen például a födémnyílás szűkössége, elégtelen volta. Új ház esetében ilyesmi adódhat tervezési vagy kivitelezési hibából, meglévő épület födémének utólagos áttörésekor pedig az adottságok szülte kényszerhelyzetből. Ilyenkor rögtön az a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e, érdemes-e ide lépcsőt építeni, vagy inkább csak egy jó létrát kellene ácsolni. Szabályos, kényelmes lépcsőt a 2 m + sz = 60x64 cm képlet alapján lehet szerkeszteni, amelyben az �m� a fokmagasságot, �sz� a fokszélességet jelenti. 

Az ilyen alapon még szabályosnak és használhatónak tekinthető lépcső fokmagassága 20 cm, fokszélessége 24 cm. De nem csupán a képlet, hanem a tapasztalat is azt mutatja, hogy megfelelő, egyenletes kiosztás esetén az ilyen lépcső még jól járható. E szélső határon túl az előbbi képlet már nem használható, mivel a tapasztalatok azt mutatják: 24 cm alatti fokszélességnél a lépcső lefelé menet már nem használható rendesen. Ez az a határ, amelytől a fokok szélességi méreteinek jelentősége megnövekszik a magassági méretekhez képest. Például amennyiben helyszűke miatt az előbbi képlet alapján 21 cm fokmagasságú és 22 cm fokszélességű lépcsőt terveznénk, akkor ugyan a számított eredmény megfelelne a képletnek (2 x 21 + 22 = 64), de a lépcsőn járás különösen lefelé fölöttébb kényelmetlen lenne.
Ezzel szemben ugyancsak tapasztalat, hogy a 25/25 cm fokméretű, egyenletes kiosztású lépcső még viszonylag elfogadható járást biztosít, legalábbis átlagos kondíciójú emberek számára. Ez viszont már valóban a szélső határ, 25 cm fokmagasságot meghaladó lépcsőt nemcsak elméleti, hanem gyakorlati megfontolásból sem szabad megvalósítani. Ezen a határon fölül már a létrák következnek. De térjünk még vissza az egyenletes kiosztás követelményére. Amikor azonos fokméretekről beszélünk, akkor a fokszélesség viszonylatában ezt mindig egy szerkesztési segédvonalon, a járóvonalon felmérve kell értelmeznünk. A járóvonal az a képzeletbeli vonal, amelyet a lépcsőn haladó ember a lépcső vonalvezetésétől függően (vagy annak megfelelően) ösztönösen követ. 

Egyenes vonalvezetésű (egyenes karú) lépcső esetében a járóvonal maga a középtengely. Itt nem lehet probléma, mert a fokszélesség a lépcsőkar teljes szélességében azonos. Más a helyzet az ívelt karú (húzott fokú), változó fokszélességű lépcsőknél. Ilyen esetben a járóvonalat a forduló külső széléhez képest a karszélesség egyharmadában, de legalább a széltől számított 30 cm-re kell felszerkeszteni. A fokok szélességi méreteit tehát a járóvonalon kell egyenletesen kiosztani. A fokszélesség mindig vetületi méret, vagyis nem azonos a lépcsőfok vagy járólap kiüléssel (vagy beugrással) növelt tényleges szélességével. 
Minél meredekebb egy lépcső, annál nagyobb a jelentősége felfelé menet a lépcsőfok vagy járólap 3x5 cm-es kiülésének, kiugratásának. A lépcsőfok ilyen módon megnövelt szélessége lényegesen könnyíti a járást, a lábfej, illetve cipőorr, végső soron a test súlypontjának elhelyezését. Ugyancsak a lépcső emelkedésével arányban növekszik a korlát, a folyamatos kapaszkodás lehetőségének jelentősége. A veszélyekkel terhes lépcsőn járás közben a lábak mellett a karok is stabilizáló szerepet kapnak, fölfelé húzódzkodás, lefelé támaszkodás formájában. A korlát elhagyása vagy elnagyolt kialakítása egyrészt kényelmetlenséget, másrészt fokozott balesetveszélyt okoz. 
Végül néhány útmutató javaslat az ábrák értelmezéséhez: az ábrák a lépcsőket tisztán felülnézetből mutatják, ezért a födémek a lépcső alsó szintről való indulását részben takarják. (A takart két-három lépcsőfokot szaggatott vonallal ábrázoljuk.) A lépcsőkar, illetve a járóvonal kezdetét nullkör, a felső szintre való érkezését nyílhegy jelzi. A vastag vonal a födémnyílás szélét mutatja. A járóvonal vetületének és a födémnyílás szélének metszéspontja az a kritikus pont, ahol gondoskodni kell a lépcső kellő űrmagasságáról, hogy fejünket be ne verjük. Ez az űrmagasság 2,70 m-es belmagasság mellett a 20/24 cm-es fokméretű lépcsők esetén 1,90 m, a 25/25 cm-es fokméretű lépcsőknél 1,95 m. Ezek a méretek még határértékként elfogadhatók. Ábráink célja a minimális helyszükséglet és az egyenletes fokkiosztás bemutatása; a kivitelezéshez szükséges valamennyi adatot, részletet nem tartalmazzák.
Zsilinszky Gyula