ÉPÍTKEZŐKNEK

MÁSODIK OTTHON

Ha az ember jár-kel az országban, feltűnnek nagy kiterjedésű üdülőtelepek, amelyek még nyár közepén is téli álmukat alusszák. A Balaton mentén, a Mátra gerincén egyaránt megtalálhatók a piciny telkekre épített piciny alapterületű házak, amelyek jobb híján csak felfelé terjeszkedhettek, emiatt egyenként legalább háromszintesek. A hetvenes évek társadalmának alkalmazotti (akkori csúf szóhasználattal: középkáder) rétege építette ezeket az üdülőtelepeket, hogy a kétszobás városi lakásból legyen hova kiruccanni.  Időközben az üdülő-tulajdonosok nyugdíjba mentek, a Trabantok, Zsigulik kifújtak, a terepen a �megélhetési bűnözés� lett úrrá. 
Az első tavaszi kárfelméréseknél az még örülhetett, aki csak az ősszel eltett lekvárait találta a falra kenve. Nem csoda, hogy sokan belefáradtak. A különben pezsgő ingatlanpiac sem nagyon segít az ilyen telepek életrekeltésében, mert a fizetőképes vagy felhajtást kedvelő, magasabb fordulatszámon élő új embertípus nem kedveli az ilyen környezetet. Legalább 6-8 telket kéne összevonni a Disneyland stílusú palotához, ami azért már nem olcsó mulatság. Visszatérve a magukra hagyott házikókra, ezeknek az a legfőbb baja, hogy eredetileg átmeneti, időszaki szállásnak épültek, tartós bentlakásra méreteik, elrendezésük és hiányos hőszigetelésük miatt nem alkalmasak. Aztán meg ki akar ott tartósan letelepedni, ahol utcahosszat bejárva sem találkozni teremtett lélekkel. Az alvóváros legalább estére benépesül, de a kihalt üdülőtelepen még a távoli diszkódübörgés sem segít. A városi idős emberek azonban ebben a bonyolult helyzetben is keresik a megoldást. Folyik a lassú elvándorlás a falvakba, a csendes, nem felkapott gyógyfürdőhelyek környékére. Aki teheti, városi lakását sem adja fel, hogy télire legyen hová visszahúzódni. Áprilistól novemberig jöhet az egészséges vidéki élet, aminek ugyan szintén vannak bizonyos kockázatai, de ezek főként az élő természettől valók. Idős (vagy idősödő) korban a jó levegő, a sokk nélküli környezet, a gyógyfürdő már nem úri passzió, hanem mindennapi létszükséglet. Ehhez a legegyszerűbb szerény méretű, jó állapotú házat vásárolni. Ez faluhelyen cseppet sem reménytelen dolog, bár az értékes természeti környezet és a jó közlekedési lehetőségek együttesen keresletnövelő, következésképpen árfelhajtó tényezők. 
A bátrabbak az építkezéstől sem riadnak vissza. A napokban keresett meg egy fővárosi nyugdíjas házaspár, akik egy alföldi gyógyfürdő mellett szeretnének második otthont építeni maguk számára. Az eset már csak azért is említésre méltó, mert eddig az Alföldről való elvándorlás volt inkább jellemző. (Alföldi születésű lévén annyit megjegyzek, hogy aki e nagy tájban nem talál szépséget és változatosságot, az magában keresse a hibát.) Az említett találkozásnak azonban más tanulságai is voltak. Látogatóim két, korábban megjelent tervet találtak megfelelőnek és még nem döntötték el, melyiket válasszák a kettő közül. A házak a földszinten két-, illetve többszobásak voltak, 60-65 m2 hasznos alapterülettel. A fürdőhelyen lévő telek 440 m2 területű, 15%-os beépíthetőséggel, ami összesen 66 m2 felület beépítésére ad lehetőséget. Ezzel szemben a kiválasztott kisebb ház beépített területe is meghaladta a 82 m2-t, tornáccal együtt. Lehetett volna valamelyest zsugorítni a házat, a tornácot elhagyni, de az már nem az igazi. Más nagyságrendhez másféle elrendezést kell keresni, ami inkább kényszer, mint öröm. A kis telek képében a hetvenes évek ördöge kacsint ránk. Vajon ki volt az az észlény, aki ezt a telket kialakította, ráadásul még a beépíthetőségét is ilyen szűkmarkúan adagolta? Mindehhez szabadon álló beépítési módot írt elő? Mert ikerházas beépítéssel a helyzet nyomorúsága valamelyest oldható és plusz 5% beépíthetőség az épület alapterületét 25%-kal növeli. Félreértés ne essék, a baj nem az, hogy a kiválasztott ház éppen nem fér a telekre, hanem az, hogy 66 m2-en már igencsak nehéz elfogadható, jól használható alaprajzi elrendezést kialakítani. 
Már nem fiatal emberek esetében alapkövetelmény, hogy egy épületszinten rendelkezésükre álljanak a lakhatáshoz szükséges helyiségek, egy nappalit és egy hálószobát is beleértve. A ház komfortjához a tornác is hozzátartozik, mint a külső és belső tér átmenetét képező sajátos tartózkodási hely, amely szemerkélő esőben vagy tűző napsütésben egyaránt használható étkezésre, társas együttlétre vagy éppen magányos kikapcsolódásra. Mindez 66 m2-ben még úgy-ahogy megoldható, a mellékelt ábrák szerint. Ami nem oldható meg; az a ház körüli dolgok, eszközök tárolása, ezt valahogy a házon kívül vagy az eresz alá húzva, félig-meddig illegálisan kell elrendezni, de civilizáltan, a szomszédok jogos érdekeinek figyelembevételével. Az ilyen kényszeres félmegoldások egyértelműen a telekalakítók lelkén száradnak. Néhány kapáért, gereblyéért, miegymásért ugyanis nem éri meg a házat alápincézni. A belső elrendezést tekintve a két szobához a megfelelő előtér, konyha és fürdőszoba csatlakozik. Az előtér a felnőtt gyerekek és unokák elszállásolására épül be, így lényegében időszakos használatú. A kényszerszülte terület-takarékosság mellett nincs tökéletes megoldás, emiatt két változat készült, hogy lehessen választani. 
A szerkezeti és geometriai keretek azonosak, csak az elrendezés változik. Az mindenesetre jól látható, milyen meghatározó szerepe van a belső lépcsőnek az alaprajz kialakításában! Az �A� változat jellemzője, hogy (a hálószoba kivételével) minden helyiség  bejárati előtérből nyílik. E változatban a lépcső egyeneskarú és viszonylag meredeken emelkedő 20/24 cm-es fokokkal. Időszakos használatra ez megfelelő és a födémkiváltás tekintetében is ez a lehető legegyszerűbb megoldás. A �B� változatban a konyha, a fürdő és a WC csak a nappalin keresztül érhetők el, a tetőtérbe vezető lépcső az előzőnél kényelmesebb, de kivitelezése is bonyolultabb. A konyhában mindkét esetben van kétszemélyes étkezőhely; a �B� alaprajz szerint. vendégség esetén a nappaliban kell az étkezést megoldani. Az �A� változatban a 4 m2-es tornác a nappalihoz kapcsolódik, �B� esetben a bejáratot védi. 
Mindent összevetve, a tervezett házak nemcsak időskorúaknak, de fiatal házaspároknak is megfelelnének, akár két gyerekkel együtt is. A szerkezeti kialakítást illetően meg kell említeni, hogy a 6,0 m-es fesztáv szintén a helytakarékosságot szolgálja, mivel egy közbenső teherviselő fal legalább 2,4 m2 helyet foglalna el. 
A 45 fokos hajlású tetők felfekvését 30 cm-rel meg kell emelni a tetőtéri padlószinthez képest annak érdekében, hogy a lépcsők érkezésénél a kellő belmagasság biztosítható legyen. 
 
A házak szintjei, helyiségei és alapterületük
A változat
Földszint
1. Előtér-lépcső 
2.Konyha-étkező
3. Nappali
4. Hálószoba
5. Fürdőszoba
Összesen
3,9 m2
7,7 m2
18,2 m2
13,3 m2
5,4 m2
48,5 m2
Tetőtér
1. Előtér
2. Szoba
3. Fürdőszoba
4. Szoba
Összesen
3,8 m2
11,0 m2
2,5 m2
9,2 m2
26,5 m2
B változat
Földszint
1. Előtér-lépcső 
2. Nappali 
3. Konyha 
4. Fürdőszoba 
5. Előtér 
6. WC 
7. Hálószoba 
Összesen 
6,0 m2
20,1 m2
5,0 m2
3,1 m2
1,3 m2
1,0 m2
11,6 m2
48,1 m2
Tetőtér
1. Előtér 
2. Szoba 
3. Szoba 
4. Fürdőszoba 
Összesen 
3,7 m2
12,8 m2
7,9 m2
2,4 m2
26,8 m2
Zsilinszky Gyula
Rajz: Bella Bea