 Könnyű
nekik! – gondolhatják, hiszen korábbi tervezéseik során megtapasztalták
már a buktatókat, saját igényeiket pedig náluk jobban senki sem ismeri.
Igaz, de az is, hogy a közhiedelemmel ellentétben a pénz nem veti fel többségüket,
így újszerű és takarékos megoldásaikat, házaik kiérlelt építészeti részleteit,
rafináltan megtervezett puritán belsőit érdemes ellesni tőlük. Így van
ez Puhl Antal szentendrei házával is, amelyik számomra az utóbbi évek egyik
legvonzóbb lakóépülete. Festői környezetben, szűk, meredek utcácskák mentén
sorakozó egytraktusos vályogépületek szomszédságában a Szamár-hegyen építette
fel otthonát az építész. A tervezésben munkatársai Goda Ferenc statikus,
Oltvai András gépésztervező és Kovács György elektromos tervező voltak.
Az építkezés heves tiltakozással indult, a lokálpatrióta szomszédság –
látván a kezdeti hatalmas földmunkát – riadtan jelentette fel a tulajdonos-tervezőt,
hogy a kedves falusi utcában valami irdatlan monstrum születik. Aztán lassan
megnyugodtak a kedélyek, amikor kiderült, hogy a pincében uszoda épül,
és a ház befelé forduló, két átrium köré szerveződő tömegével nem emelkedik
a környező házak fölé, épp ellenkezőleg. Puhl Antal ugyanis olyan épületet
tervezett, amelyik tiszteli környezetét, és amelyik a helyi tradíciók nemes
folytatása. A mindössze 250 négyzetméteres telket két oldalról tűzfalak
határolják, és több beépítési tanulmány után arra az elhatározásra jutott,
hogy az itt szélesnek minősülő telek közepére teszi a földszintes házat,
amelyik középen tetőtérrel bővül. Ehhez a bazilikális formálású tömeghez
kifelé jobbról és balról kerítés jellegű földszintes szárnyak kapcsolódnak.
A hajdani római településre utal a meleg sárga mediterrán hangulatot idéző
homlokzat, a barna mázas cserépfedés a keskeny kősorokból rakott szabálytalan
lábazat és a római átriumos házakra emlékeztet a két zárt belső udvar is.
A ház alaprajza szimmetrikus. A hossztengelyben lévő központi tér dupla
rétegű, ehhez kapcsolódik két-két sarkán négy négyzetes alapú földszintes
tömeg. Közöttük helyezkednek el a földszintes udvarok, amelyek a nappali
terével összekapcsolhatók. A ház fő tengelyében van a szélfogó, a pincét
és emeletet összekötő lépcső és egy “zsilip” a garázs felé, amely egyben
a WC, mosdó előtere. Az étkező csak vizuálisan van leválasztva a nappalitól,
jobbra két lépcsőfokkal alacsonyabban fekszik a konyha, melyből kamra nyílik.
A ház lelke, központja a nappali, amelynek kélt oldala üvegfallal fordul
a szomszédos átriumok felé. A nappali mögött a két hátsó tömbben van egy-egy
hálószoba, köztük a nagyméretű, térbe állított káddal berendezett fürdőszoba.
Az emeleten a nappalit kísérő galéria több ezer kötetes könyvtár, az utcafront
az építész dolgozó szobája, átellenben a hátsó traktusban két vendégszoba
és a hozzájuk tartozó fürdőszoba kapott helyet. A pincéből nyílnak az úszómedence
öltözői és a ház technikai helyiségei. A ház tiszta, racionális tervezése
az igényesen megválogatott szerkezetek, a SOFA nyílászárók, burkolatok,
a saját tervezésű bútorok, a következetesen végiggondolt belsőépítészeti
megoldások harmonikus, nyugodt, elegáns miliőt teremtenek. Puhl András
háza a Szamár-hegyen elsősorban azért nyerte el a Családi Ház fődíját és
a SOFA díját, mert nemcsak megőrzi a hely építészeti értékeit, hangulatát,
hanem olyan mintát ad, amely bebizonyítja: lehet a belvárosi “sűrűséget”
és a falusi építést úgy ötvözni, hogy nem sérül a hely szelleme… Tervező:
Puhl Antal
|
