Converted with FAT v1.0


W e l c o m e !


Luxus és puritánság

AZ ÉPÜLET TERVEZŐJE: PUHL ANTAL

A helyi anekdota szerint, amint Puhl Antal kivájatta háza alapját, majdani uszodája gödrét, máris följelentették. Hetven aláírással. A dicstelen kezdet dacára az építész megépítette otthonát, remek épülettel gazdagítva a magyar építészetet. A Puhl-ház a tavalyi Az év háza pályázat egyik fődíjasa, s az újságírónak - most már bevallhatja - zsűritagként is egyik "szíve csücske" lett. A Lakáskultúra szeptemberi számában az épület lakberendezési ötleteit vettük sorra, most az építészeti megoldások adtak inspirációt a beszélgetéshez Puhl Antallal.


- Mit kellett önmagáról mint "megrendelőről" végiggondolnia ahhoz, hogy testre szabott legyen az otthona?
- Szerencsés dolog, hogy ennyi idős koromra jutottam el ehhez a házhoz, mert mostanra megismertem magamat - mondja vendéglátónk. - Tudom például, hogy, látszólagos nyitottságom mellett, a lelkem mélyén zárkózott vagyok...
- Bocsásson meg, de a háza láttán épp fordítva gondolom, hiszen a nappalija olyan nyitott, hogy önnél még a kint is bent van.
- Ez igaz, hiszen két átriumot is építettem, de az utca felé mégis a zárkózottságom mutatkozik meg. Ebben a korban az ember már nemigen szerez új barátokat, nem kezd el átjárni friss szomszédaihoz, nem integet nekik az ablakából. Így vagyok ezzel én is. Azt is tudtam magamról, hogy hangulatemberként, az időjárástól és más tényezőktől függően, szeretek más-más, egymástól eltérő terekben létezni. Amikor elvonulok olvasni, a kettőhúszas belmagasság is elég, de félóra múlva esetleg zenét akarok hallgatni, az pedig a hat méter magas nappaliban esik jól. Minthogy a hangulataim változóak, a tereim is azok lettek.
- Nemrégiben olvastam Klein Rudolfnak Tadao Andó japán építészről írott remek könyvét. Az a benyomásom, ön szellemi rokonságban áll a világhírű, távol-keleti kollégával. Pontosabban, azzal a japán építészeti gondolkodással, létfelfogással, filozófiával, amely formáiban zárt, megjelenésében puritán, ám eközben - talán épp a "kocka voltot" ellensúlyozandó - nagy ambícióval invitálja a belső terekbe a természetet.
- Valamikor nagyon vonzott a japán építészet, erősen figyeltem rá. Ám az egybeesés, amit felfedezett, mégsem tudatos megfontolás, hanem a véletlen műve. A japánoknál és nálam is megjelenő befelé fordulás oka részben ugyanaz: a kis telek, a helyszűke. A házfelépítés mégsem a keleti példából indult ki, hanem abból a tulajdonságomból, hogy szeretem, ha belső rend szervezi össze a nagy egészet.
- Amit látok, több annál, mint amit "belső rendként" megszoktunk. Itt minden centi olyan végiggondolt, hogy azt feltételezem, ön tervezéskor nemcsak az épület kubusát és a bútorokat látta maga előtt, hanem már a nyakkendői is "ott lógtak a fejében", az elképzelt a nyakkendőtartón.
- Pontosan így történt. Nem tartozom a "skiccpauszozó" építészek közé, akik tucatjával gyártják a rajzokat, valójában nem is papíron találom ki a terveket. Amikor látom a telket, nagyjából már látom a házat is, de csak amikor pontosan látom, akkor ugrom neki a rajzolásnak. Néha az ötletek nem jönnek össze a bennem élő látomással, ilyenkor addig korrigálom önmagamat, amíg azt a képet kapom a papíron, amit kezdettől fogva látni akartam.
- Saját házánál minimál-maximalista volt: minimális - kétszázhetven négyzetméteres! - telken maximális kihasználtságot hozott létre: felhúzott egy háromszáz négyzetméteres, garázsos, uszodás, szaunás, két átriumos épületet.
- Múltkorjában Mazzag István festőművész barátom azt kérdezte tőlem: mit csinálsz ezen a rengeteg négyzetméteren? Nem lenne elég kevesebb? Bármily furcsa, fizikailag nem. Mert mit is csinálok a házamban? Jövök-megyek, közlekedem a tereimben; a hangulatomnak megfelelően, hol a növényeimben gyönyörködöm, hol vendégeket fogadok, vagy éppen tökéletesen elhúzódom. Tudom, nem olcsó mulatság házat építeni arra a szempontra, hogy az ember ne legyen korlátozva a mozgásában, de én nem építek hétvégi házat, nem váltogatom az autómat, nincs jachtom, viszont ha a házamban ötven négyzetméter csak arról szól, hogy szép és tágas - akkor az meg kell érje. Nekem ez a luxusom.
- Már szóba került a belső és külső játéka, s úgy látom, ön az utóbbival kétszeresen is játszik. A baloldali, a nappaliból és hálószobából is látható átrium közepére egyetlen szál fát telepített - ezzel a látványelemként szolgáló növénnyel szimbolizálja a természetet. A másik, használatra kijelölt átriumba viszont valójában becsalogatja. Azzal, hogy (megint csak japánosan) a hosszanti árokba vizet "telepített" - a benne tükröződő felhőkkel, a szellő keltette fodrozódással, a felszínen korcsolyázó csiborral - ide, a saját életterébe komponálta bele a szüntelenül mozgó, változó életet.
- Ezt egy az egyben így is szántam. Éppen ettől az "életességtől" vált ez az átrium egyszerű, belső udvarból a ház, a konyha kiterjesztésévé is. Persze, a dolgok egy részét az ember nem tudatosan csinálja. Én sok mindent ösztönösen teszek, és ezt nem szégyellem. Volt idő, amikor csak az számított építésznek, aki kizárólag az eszével, érzelemmentesen tervezett. A Bauhausé is ilyen korszak volt. Az csodálatos irányzattá nőhette volna ki magát, ha nem jön a háború, és kap még negyven évet, ami alatt a kor remek művészei megtalálják azt, amitől a házaik nemcsak jók, hanem élvezhetők is lesznek. Csak hát minden ehhez hasonló művészeti indulásnak az az egyik rákfenéje, hogy előbb születik meg a "kiáltvány", mint a mű, ami attól fogva nem több, mint az eszme illusztrálása.
- Ön milyen stílusúnak mondaná a házát?
- Nem tudom. Csak azt, hogy mindenben a már említett, alapvető rendet keresem. Azt a rendet, amely beleillik a környezetébe. Én nem az az építész vagyok, aki mindenhova ugyanazt a házat teszi le, és a telket fazonírozza hozzá - nekem nagyon fontos a környezet. Ahogyan az élet változásai is. A stílusban mindig megjelenik az idő. Nemcsak a nagy korszakok, hanem az is, hogy bennem mik történnek az időben. Fiatal koromban úgy képzeltem, hogy az építésznek fontos célja megalkotni saját stílusát. Ami - akkor még úgy hittem - bizonyos motívumok költöztetését jelenti egyik házáról a másikra. Ahogy az igazi nagy sztároknál, akiknek az épületeiről első pillantásra látni, hogy ki tervezte őket. Mindegy, hogy az épület hegytetőn, egy pályaudvar szomszédságába önzésnek és - noha nem mernék nagynevű kollégákat megítélni - néha szellemi tunyaságnak is tartom.
- Tehát felhagyott a stíluskereséssel.
- Jó ideje már csak saját magamat keresem. S hogy amit találok, az stílus vagy sem, utólag eldönti az élet. Én mindenesetre tartózkodom az építészeti jegyek hurcolásától épületről épületre, s csupán a magam szórakoztatására próbálok meg egyre többet megvalósítani önmagamból.

BORS EDIT

PUHL ANTAL
1950-ben született Dunabogdányon
1975-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán
1979-1981 között tanulmányokat folytatott a MÉSZ Mesteriskolán
Munkahelyei:
1975-1977 IPARTERV
1977-1987 a BME adjunktusa
1987-1991 LAKÓTERV
1993-tól önálló iroda
Díjai:
Ybl-díj (1993)
Címzetes egyetemi docens (1993)
Az év háza - fődíj; SOFA különdíj (1998)
Néhány fontosabb munkája:
Zwack Unicum Rt. irodái (Budapest)
K&H Bankfiók (Budapest)
Anno étterem és kávéház (Budapest)
CIB Bank központja, Lukács Cukrászda - Dömötör Álmossal (Budapest)
Számos családi ház a fővárosban és vidéken

Vízszintesen tagolt, opálüveges ajtó és jó ritmusú kőborítás - a Puhl Antal-i játékos rend kettős megnyilvánulása

Az étkező terét meghatározó, konstruktív formákat íves kiképzésű "tárolóoszlopok" és hengeres lámpák oldják

A puritán nappali: az átriumra nyíló ajtók sorával, az azokra merőlegesen lefektetett hajópadlóval, az egyszerű vonalú IKEA-fotelekből és a márványlapos dohányzóasztalból összeállított társalgó-szigettel - s egy szuggesztív Mazzag István festménnyel

A természet jelképes becsalogatása a hálószobába

A nappali fölött, két oldalt végighúzódó "sóhajok hídja" a könyvtár helye. A folyosó befordulásánál dolgozósarok található. A természetes fényt felsővilágító adja

A nappali és a konyha által közrefogott átrium, japán ízű vízcsík szegéllyel

A ház bejáratának formálása hívogatja, egyszersmind tereli is a látogatót

Puhl Antal tervezői figyelméből még egy növénytartó kialakítására is futotta

A szigorúnak is minősíthető rendben apró oldás: a kerek ablak

A kicsi ablakok a felső szint egyik dolgozósarkából nyílnak a külvilág felé



DARABOS GYÖRGY FELVÉTELEI