Átriumház Szentendrén
Az építész saját háza

Az év háza pályázaton évek óta a legizgalmasabb családi
házak az építészek saját házai: bennük a visszafogott
kísérletező kedv, a józan mértéktartás, a tökéletes
funkcionális kialakítás együtt érvényesül.


 
  
Könnyű nekik! – gondolhatják, hiszen korábbi tervezéseik során megtapasztalták már a buktatókat, saját igényeiket pedig náluk jobban senki sem ismeri. Igaz, de az is, hogy a közhiedelemmel ellentétben a pénz nem veti fel többségüket, így újszerű és takarékos megoldásaikat, házaik kiérlelt építészeti részleteit, rafináltan megtervezett puritán belsőit érdemes ellesni tőlük. Így van ez Puhl Antal szentendrei házával is, amelyik számomra az utóbbi évek egyik legvonzóbb lakóépülete. Festői környezetben, szűk, meredek utcácskák mentén sorakozó egytraktusos vályogépületek szomszédságában a Szamár-hegyen építette fel otthonát az építész. A tervezésben munkatársai Goda Ferenc statikus, Oltvai András gépésztervező és Kovács György elektromos tervező voltak. Az építkezés heves tiltakozással indult, a lokálpatrióta szomszédság – látván a kezdeti hatalmas földmunkát – riadtan jelentette fel a tulajdonos-tervezőt, hogy a kedves falusi utcában valami irdatlan monstrum születik. Aztán lassan megnyugodtak a kedélyek, amikor kiderült, hogy a pincében uszoda épül, és a ház befelé forduló, két átrium köré szerveződő tömegével nem emelkedik a környező házak fölé, épp ellenkezőleg. Puhl Antal ugyanis olyan épületet tervezett, amelyik tiszteli környezetét, és amelyik a helyi tradíciók nemes folytatása. A mindössze 250 négyzetméteres telket két oldalról tűzfalak határolják, és több beépítési tanulmány után arra az elhatározásra jutott, hogy az itt szélesnek minősülő telek közepére teszi a földszintes házat, amelyik középen tetőtérrel bővül. Ehhez a bazilikális formálású tömeghez kifelé jobbról és balról kerítés jellegű földszintes szárnyak kapcsolódnak. A hajdani római településre utal a meleg sárga mediterrán hangulatot idéző homlokzat, a barna mázas cserépfedés a keskeny kősorokból rakott szabálytalan lábazat és a római átriumos házakra emlékeztet a két zárt belső udvar is. A ház alaprajza szimmetrikus. A hossztengelyben lévő központi tér dupla rétegű, ehhez kapcsolódik két-két sarkán négy négyzetes alapú földszintes tömeg. Közöttük helyezkednek el a földszintes udvarok, amelyek a nappali terével összekapcsolhatók. A ház fő tengelyében van a szélfogó, a pincét és emeletet összekötő lépcső és egy “zsilip” a garázs felé, amely egyben a WC, mosdó előtere. Az étkező csak vizuálisan van leválasztva a nappalitól, jobbra két lépcsőfokkal alacsonyabban fekszik a konyha, melyből kamra nyílik. A ház lelke, központja a nappali, amelynek kélt oldala üvegfallal fordul a szomszédos átriumok felé. A nappali mögött a két hátsó tömbben van egy-egy hálószoba, köztük a nagyméretű, térbe állított káddal berendezett fürdőszoba. Az emeleten a nappalit kísérő galéria több ezer kötetes könyvtár, az utcafront az építész dolgozó szobája, átellenben a hátsó traktusban két vendégszoba és a hozzájuk tartozó fürdőszoba kapott helyet. A pincéből nyílnak az úszómedence öltözői és a ház technikai helyiségei. A ház tiszta, racionális tervezése az igényesen megválogatott szerkezetek, a SOFA nyílászárók, burkolatok, a saját tervezésű bútorok, a következetesen végiggondolt belsőépítészeti megoldások harmonikus, nyugodt, elegáns miliőt teremtenek. Puhl András háza a Szamár-hegyen elsősorban azért nyerte el a Családi Ház fődíját és a SOFA díját, mert nemcsak megőrzi a hely építészeti értékeit, hangulatát, hanem olyan mintát ad, amely bebizonyítja: lehet a belvárosi “sűrűséget” és a falusi építést úgy ötvözni, hogy nem sérül a hely szelleme… Tervező: Puhl Antal 

 

 






 

Átriumház Szentendrén | Hirdetőink | Bevezető, tartalom | Régi számaink