Converted with FAT v1.0


W e l c o m e !


Luxus és puritánság egy fedél alatt

Puhl Antal építész szentendrei háza kétszeresen is vonzó az újságírónak. Egyrészt, mert remek épület - ezt a tavalyi Az év háza pályázat egyik fődíja is jelzi -, másrészt, mert berendezése izgalmas kettősséget hordoz: luxust és puritánságot. A gondolat s zabadságának luxusát és a formák puritánságát.

Ma már nyilvánvalónak tetszik, hogy a hosszú, kétfelé megnyíló nappaliban éppen ez a bútorzat áll, ám valójában állhatna más is. Ülhetnénk a szoba végeiben, két kis bútorszigeten; köztük állhatna növény, de térelválasztó bárpult is; lehetnének benne ango losan testes fotelek vagy hipermodern design-bútorok, és még tucatnyiféle berendezés.

- Eleve tudtam, hogy a nappali terébe szinte semmit nem teszek - mondja házigazdánk. - Az ugyanis, főleg nyáron, tárt ajtók mellett, úgy működik, mint az udvar fedett része, egyfajta szaletli. Márpedig a szaletlit nem szokás úgy berendezni, mint egy szob át. Abban nincs komód, bőrfotel és üveges vitrin, csak székek, amikre ülni lehet, és asztal a poharaknak. Ilyen értelemben a házam nem lakás. Klasszikus lakásnak azt tartják ugyanis, amiben függöny és kandalló van, képek, szőnyegek, és mindez olyan ottho nos. A látogatóim többsége azt mondja: szép a ház (erről olvasóink is meggyőződhetnek szeptemberi Házak különszámunk megvásárlásakor - szúrja közbe a szerkesztő), csak még be kell lakni. Holott be van lakva. Ha ennél jobban be lenne, attól már ideges len nék. Ez tehát nem lakás, hanem rám szabott élettér, külső és belső terek szigorú rendbe szervezett halmaza.
- Szigort említ, de az otthona mégsem szigorú.
- A tárgyak miatt, amelyek oldják a merevséget. Már tervezéskor számolni kell velük, s tudni, hogy egy kuszább házat őrületté tehetnek a belekerülő színek és formák. A japán lakásokban szinte semmi nincs, s valójában én is erre törekszem. Csak hát az éle t nem ilyen. Mert, noha kidobálós ember vagyok, időnkét azért hozzám csapódik egy-egy új darab, és helyet kér az életemben. A tárgyhalmok idővel kiforrják magukat: vannak, amelyek az első szelekciónál kihullanak, mások az ötödiket is túlélik, és olyanok is, amelyek azzal igazolják jelenlétüket, hogy még egyszer sem sikerült kidobnom őket.
- A házában egyszerre érzek puritánságot és luxust: a formák puritánságát, illetve a gondolat szabadságának, no meg a minőségnek a luxusát.
- E kettősséget más is észrevette, és ez örömmel tölt el. Aki itt végigmegy, annak első benyomása, hogy minden nagyon egyszerű. De mert érzi, hogy ez nem olcsó egyszerűség, keresi, hol van átverve. Nincs átverve. Én nem azt a fajta luxust keresem, amire rá van írva, mibe került, csak az érdekel, hogy egy megoldás a legkézenfekvőbb legyen. Ez kerülhet sokba és kevésbe, de az soha nem látszik meg rajta. Bármilyen kilincset megvásárolok, ha azt látom, hogy jó megfogni, és stilárisan nem "mászik le" az ajtó ról - ha azt Mario Bota tervezte, nem baj, de az sem, ha csak egy "niemand" kilincs. Nálam a kulcsszó a rend: a tiszta, világos megjelenést, a jól funkcionáló tereket és berendezést tartom értéknek.
- Ebben, ha csak a nappaliját látom is, biztos lennék. Tömbökön álló, hosszú kőlap és két sornyi IKEA fotel - szinte ez minden bútorzata. Holott megvehette volna a legnevesebb tervezők divatos design-bútorait is.
- Nem kedvelem az egyedi, "nagy durranásokat", s az sem hoz lázba, hogy ezt vagy azt a bútort X vagy Y tervezte. Ezek az egyszerű vonalú, hajlított fotelek viszont megtetszettek. A hatvanas évekbeli darabokra emlékeztetnek, amelyek még magukon viselnek v alamit a Bauhaus jegyeiből, de már lehámlott róluk azok "kiáltvány" jellege, s azzal, hogy elveszítették kiabálóan egyedi karakterüket, közel kerültek hozzám, a használójukhoz. Számomra egyik erényük éppen ez az érdektelenségük. A másik, hogy kényelmesen lehet ülni bennük.
- Menjünk végig képzeletben a házán, nézzük meg elsőként, mondjuk, a konyhát.
- Ez olyan férfikonyha, amelyben női vendégek is szoktak főzni, igaz, nem dicsérik a praktikusságát. Valójában kávé- és teafőző hely, de gyakran olvasgatok is a pultja mellett, vagy bámészkodom kifelé, az átriumra.
- Nem szerelt fel fölső elemeket.
- Mert nincs szükség rájuk. Amúgy sem tartom normális dolognak, hogy az ember "oltárt" építsen a tárgyainak: házat az autójának, bútort az edényeinek. A lábos-készletemet a kamrában tartom, ott jól elvannak a polcon. S mert még ezt a minimalizált konyhát is technikailag túllihegettnek érzem, a gépeimet is mind a bútorba rejtettem.
- Szokatlan megoldás a két háló felé is nyitva hagyott fürdő-gardrób együttes, közepén a dézsaszerű káddal.
- A fürdő hangsúlyozottan a szobák része. A kád ötletét részben Philippe Starck híres fürdőberendezésének egyik fotója hívta elő: a képen egy parasztház szobáját rendezték be vele. Aztán emlékképek jöttek elő régi kastélyokról, kúriákról, ahol a fürdőszo ba még valóban szoba volt. Eltűnődtem azon is, valójában mire való a kád. Arra jutottam: egyetlen dolgot lehet benne jól művelni: könyvvel a kézben ejtőzni. Az én felfogásomban tehát a kád a napi "kellemességet" szolgálja - mint ilyen, megérdemli a közpo nti helyet -, a tisztálkodás pedig, mint funkcionális tevékenység, nyugodtan máshova, külön zuhanyozóba szorulhat.
- A lakása egyik remekének a kis kézmosót tartom; a pici helyiségben - mint cseppben a tengert - az egész házát felismerem.
- A tervezésekor végiggondoltam, mi az a minimum, ami ide kell. E közben jutottak eszembe a régi, lábas mosdóállványok, amiket annyira szerettem. A mai ember fával és márvánnyal építi körbe a levegőt a fürdőszobában, amit én nem értek. Ha szűk a hely, és a mosdó alá szennyestartót kell tolni, akkor rendben, annak funkciója van. De ahol nem ez a helyzet, ott miért kell körbeépíteni a mosdót? Csak azért, hogy a lefolyót eltakarjuk? Én inkább minimalizálok: négy láb és egy mosdótál. Még kerámiát is csak ot t tettem fel, ahol víz éri a falat. A csempeorgiát ugyanis napjaink másik őrületének tartom; értelmetlen, funkciótlan, s ráadásul három perc múlva kimegy a divatból.
- Ha korábban nem említi az olvasást, akkor is tudnám, hogy szereti a könyveket - a háza árulkodik róla. S nemcsak azzal, hogy ugyanolyan súllyal vannak jelen, mint a bútorok, hanem azzal is, hogy mindenütt elől hagyott kötetek hevernek.
- A két "sóhajok hídját" pedig kifejezetten a könyveknek építettem. Egy ideig irodalomtanárnak készültem, s ma is egyik kedvenc időtöltésem az olvasás.
- Szemmel láthatólag kedveli a csíkokat is. Csíkos a parkettája és a mattüveges ajtók is.
- Mert élvezem azt a tényt, hogy pusztán különböző anyagok használatával megváltoztathatom a terek objektív, fizikai méretét. Ezért is van rengeteg lámpa a lakásban. Ha a nagy térben nem akarok magam körül mindent látni, a kevés fénnyel nagyon le tudom s zűkíteni a teret. Ha viszont fölkapcsolom a mennyezeti lámpasort, olyan hatást kapok, mintha nappali világosságban ülnék. Az ajtóknál is a fény izgatott. Az, ahogyan csíkokban beszűrődik, s mindig más és más árnyékot vet, számomra sejtelmes és vonzó. A p adló csíkozása a hosszú teret szélesíti, s ha az ajtók tokja cseresznyéből, a lapja pedig bükkből készült, akkor a padlón is ezeknek kell megjelenniük.
- Sok szokatlan dologról beszélgettünk: szabadságról és a mindig kötelező rendről; a természet szimbolizálásáról és tényleges megjelenéséről; bizonyos "mániák" feleslegességéről; kedvelt időtöltésekről - az építészek általában másfajta dolgokat tartanak fontosnak elmondani.
- Nem vagyok éjjel-nappal építész, akihez hozzánőtt a skiccpausz, és reggeltől estig demonstrálja is mérnök voltát. Ha elhagyom az irodát, és otthon zenét hallgatok vagy olvasok, tök életesen kikapcsolok. A villamoson sem tervek járnak a fejemben, ott cs ak utas vagyok, aki igyekszik valahová, és közben bámészkodik. Persze lehet, hogy éppen házakat bámulok.

BORS EDIT

Izgalmas ritmusok játéka: csíkozott, mattüveges ajtó, faborításos lépcső és annak "negatívja", fehérben. A két karcsú, íves "oszlop" valójában tárolóbútor, a felénk eső a bárszekrény szerepét tölti be

A kézmosó fülke a ház egyik gyöngyszeme; mint cseppben a tengert, úgy látjuk benne az egész lakás stílusát

A nyitó képen szemlélhető helyiség másik fele: a családi alkalmakra tervezett ebédlő és Mazzag István "étvágygerjesztő" festménye

A férfilétre tervezett minimál-konyha, amelyben egyetlen gépet, sőt, még felső bútorelemet sem fedeztünk fel

A nappalit mindkét irányból átrium zárja le - vagyis nyitja ki. Nyáron, tárt ajtók mellett a gyakorlatban is megmutatkozik ez a hármas egység

A baráti beszélgetésekre tervezett nappali a maga IKEA foteljeivel és elmaradhatatlan Mazzag-képével. A légben futó, két "sóhajok hídja" egyszerre a fölső szint helyiségeinek közlekedője és a könyvek helye

A fürdőszoba itt valóban szoba, amit a csempe hiánya épp úgy hangsúlyoz, mint a csíkos hajópadló, vagy hogy itt kapott helyet a gardrób is. A középütt elhelyezett, dézsaszerűen burkolt kád a házigazda kedves olvasgató helye

Lélegzetelállító látvány a felső szintre érkezőnek az olvasósarok Mazzag-képe. A fal mögött a nappali szabadon maradt légtere, fölötte a ház hosszán végighúzódó felülvilágító

Az uszodai "dolgozóasztal" a medence végében áll, rajta, mint a házban mindenütt, nyitott könyv

DARABOS GYÖRGY FELVÉTELEI